Szerintetek miért lehet az, hogy az egyik barátunk egyre kevésbé keresi a társaságunkat mióta egyetemre ment?
Már ezer éve egy baráti körbe tartoztunk, mindig együtt voltunk, de mióta egyetemre ment alig van velünk, inkább csak pár emberrel tartja a kapcsolatot a régi társaságból, pedig én úgy tudom, hogy nem szerzett túl sok új barátot és rajtunk kívül se volt neki eddig sok.
Az új emberekre pedig mintha nem is lenne kíváncsi a baráti körből.
Lehet az az oka, hogy mi nem vagyunk olyan okosak és nem járunk egyetemre, meg ilyesmi? Hanem szakmát tanulunk csak, meg vannak akik semmit? Különösen azóta kezd eltűnni mióta sok új ember jött be a csapatba, vagy inkább mi olvadtunk közéjük, mintha az ő társaságukban feszengene nagyon, ők kicsit keményebb arcok, tipikusan az utca nevelte formák, de jó fejek.
Szerintetek mit tegyünk, hogy ne veszítsük el a régi barátunkat?
válasza:
válasza:Az élet ilyen, a barátok jönnek mennek.. akadhat 1-2 akik akkor is megmaradnak, ha 5-10 évig távol vagytok egymástól és mikor újra látjátok egymást, mintha el se ment volna... de nem ez a jellemző... gyerekkori legjobb barátom 22 éves korunkban ment ki németországba, most 31 évesek vagyunk, pont most nyáron egy sörözés közben beszéltük meg, hogy ezentúl nem erőltetjük a barátságunkat, mert minden hiába, már idegenek vagyunk egymás számára.
Az ember személyiségét az a közeg formálja, amiben él...
A ti barátotok ha van egy kis mázlija, hasznos kapcsolatokat szerezhet az egyetemen, olyan sikeres emberekkel és vagy gyerekeikkel ismerkedhet meg, amiről ti nem is álmodtok... nektek a városi hülyegerek számít kemény arcbak, nekem meg hálózatfejlesztőként a főnököm számít kemény arcnak, akinek házak automatizálása a HOBBIJA... és ezt az évet a hobbijából származó 100millióval zárja..
A barátotok egyetemista az a kör formálja, onnan szerez új barátokat... neki már nem fog kelleni a telepi sörözés cigizés amit kamaszkorban csinálltatok... ő továbblép ezen... de lesztek sokan, akik megrekedtek ezen a szinten... van 35 éves régi "haver" akinek ma is ez az élete... de olyan irigy az autómra, hogy nem áll már velem szóba.
#3 Ez lehet, hogy igaz, de ő legbelül pont olyan egyszerű mint mi, ő se értelmiségi családból származik, annyi, hogy szorgalmasabb, még csak kiemelkedően okosnak se mondanám, egyetemen is csak négyes körül van, vagy hasonlót mondott.
Pár embert pedig még mindig kedvel a társaságunkból, akikkel külön találkozgat, pedig ők se sokkal okosabbak mint bárki.
Egy diplomától se lesz több senki, mint mi, egyszerűbb emberek is kellenek, nem lehet mindenki orvos, mérnök, jogász, informatikus meg micsoda.
De akkor igaz, hogy mindenki sznob lesz aki egyetemre megy és el kezdi lenézni az egyszerűbb embereket, a barátnőjét se hozta még el közénk arra hivatkozva, hogy tudja, hogy nem érezné jól magát köztünk.
Meg bandázni már nem is jár le velünk, a kocsmát is kerüli...
Amúgy lehet köze van ahhoz is, hogy az egyik új haverom egyszer belekötött, de akkor le lett állítva és később bocsánatot is kért.
válasza:Ez nem sznobság.
Tanul, új embereket ismert meg.
És lehet, nem jönnek be neki az új arcok.
Én sem bírom ezeket az "utca nevelte" fazonokat. Már csak emiatt sme mennék.
válasza:Az illető személy más városban folytatja a tanulmányait?Az is lehet egy ok ha ritkitotta a tanulmányait.Meglehet,hogy az új emberekkel sem tud mihez kezdeni a társaságból.Lehet nem az ő ízlésének megfelelőek.Az is lehet a tanulmányai során ő is új embereket ismert meg akikkel jobban megtalálta a közös hangot és a régi társaság már elveszítette a varázsát.Sajnos van ilyen is.Az embert amikor új hatások érik,új információknak kerül a birtokába,új környezetbe kerül változik az érdeklődési köre,egyénisége is.Ebből kifolyólag a baráti társasága is.Ez nem feltétlenül beképzelstég de ha már valakivel nincs meg az összhang akkor nyűg és teher a találkozás is.Emiatt nem lehet senkit sem hibáztatni,bármennyire fájdalmas is a dolog.Bárki életében bármikor lehetnek ilyen változások.
Amit tehettek,hogy időnként-nem túl sűrűn elhívjátok valahova,ha ő erre nyitott akkor lehet gyakrabban is jelentkezni neki.Ha viszont kibújik a a meghivások alól,ő magától nem jelentkezik jobb hagyni.
válasza:Azt hiszem itt a kulcsmondat:
" bandázni már nem is jár le velünk, a kocsmát is kerüli"
Te vagy az ivós gyerek, aki nem érti miért kopnak ki mellőle a régi spanok...
Kamasz korban jó dolog egy megszokott helyen bandázni, vagy elsörözgetni a helyi kocsmában... nekünk a telepen volt egy padunk... nekünk az volt A PAD...
Ha lehívtuk egymást, vagy megbeszéltünk egy találkát vagy buli előtti gyülekdzőt, mindenki tudta, hogy "A padhoz" kell menni
Én voltam az egyik utolsó aki a legtovább kitartottunk amellett az élet mellett, mi még kaptuk neg régi havertól 24 évesen megmosolyogva, hogy jézusom Zsolt, ti még mindig jártok a padhoz? Kérdést...
Az a gond tudod, hogy szép meg jó ez, hogy ti mentek bandázni, meg iszogatni, kocsmázni... de tudod az élet nem erről szól...egyáltalán nem sznobság ennél többre vágyni, és egyáltalán nem kell hozzá értelmiségi családba születni... én székesfehérvár egyik panelrengetegében nőttem fel, tipikus 2000res évek beli utcanevelte kölykök voltunk... de az az élet nem vezet sehová... csak ahhoz, hogy majd 10-20év múlva is ugyan ezt csinálld... csak adfigra alig lesz saját fogad, kihullik a hajad egy része, esetleg őszülni is elkezdesz, és pontosan olyan kifingott melós ember leszel, akiket biztosan látsz ma is abban a kocsmában és egyelőre lenézed őket mert fingod nincs róla hogy pont oda tertasz te is... sajnos ez elmúlik... egyre több barátod fog rájönni, hogy ez az élet nem visz előbbre és ha ragaszkodsz hozzá a végén ott fogsz ülni 25-26 évesen egy rakat alkoholista "haverod" közt és mindenért Orbán viktor, vagy Vona, vagy a kitudja kicsoda lesz a hibás, akit éppen lehet hibáztatni magatok helyett... a régi haverod, akinek meg egyetlen bűne, hogy nem ezt az életet akarta, egy sznob senkiházi lesz a szemedben...
És ne haragudj meg ha nem így van, de annyira magamra ismertem ebben amit leírtál... le merném fogadni, hogy azokkal a haverjaiddal akikkel még tartja a kapcsolatot és külön programokat szerveznek, velük nem a bandázás meg a kocsmázásról szólnak ezek a programok...
válasza:Javítás *ritkította a találkozásokat.Elírtam.
(6-os)
válasza:És ui. Még egy gondolat...
Én 24 éveaen döntöttem úgy, hogy én is tovább tanulok, 27 évesen végeztem pécsen info szakon... utána bejártam Usa-t, Kanadát, de fél évet melóztam Japánban is... majd kiválló angollal és kicsi japánnal hazajöttem és elhelyezkedtem a szakmámban...
Ez alatt az idő alatt a régi legjobb haverommal aki németországban gyárimelózott, olyan szinten hidegültünk el egymástól, az hagyán, hogy idegenekként ülünk egymás mellett ha olyan van... de szinte minden szavunkkal hergeljük idegeaítjük a másikat... más a politikai nézetünktől kezdve a család fogalmáig már a szemünkben minden...
Egy másik gysrekkori haver, ő itthon volt végig, asztalos lett, vele konkrétan volt 6 év teljes kommunikációs kihagyásunk, mikor megtudta, hogy itthon vagyok, egyből megkeresett, én áthívtam magamhoz BBQ-zni, és pontosan ugyan olyanok voltunk, mintha soha el nem szakadtunk volna... ma őt nevezem legjobb barátomnak és őt már tudom, hogy 60 éves korunkban is közös hangon leszünk... neki is megvan a saját identitása, egzisztenciája... nincs rászorulva, hogy a pénztárcámat nézegesse... és bármilyen témában teljesen egy hullámhosszon vagyunk... pedig nagyon más volt az életünk...
Másik haver aki még ma is lejár a mostani "haverjaival" a Pad helyére, mert az idő vas foga már eltörölte a padot... nincs elől foga a srácnak, vidi meccsekre jár mert az az élet... ott üvölt félrészegen a telep közepén éjszakánként 1-1gyöztes meccs után... 40 lesz nemsokára, de a szüleinél él... stb stb...
Szóval most még dönthetsz, kire akarsz hasonlítani.
#9 Magamra ismerek ebben, nekem csak nyolc osztályom van, tanulni nem akarok, teljesen belefáradtam már.
Amikor a középsulit otthagytam a kérdésben lévő barátom volt a szüleim mellett aki próbálta lebeszélni róla, és ösztönözni a tanulásra, akkor érezni lehetett a csalódást benne, ez fura egy baráttól.
A másik lépés az volt amit leírtam, van pár téma amivel elvagyunk, de már alig keres, ha összefutunk dumálgatunk és kész, de az is egyre személytelenebb, azt vettem észre, hogy szimpla ismerősökkel nagyobb élvezettel beszél mint velem, egyre kevesebb a közös pont bennünk. Akkor mondhatni nem is vagyunk barátok már? Akkor miért nem mondja ki?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!