Hogyan legyek nyitotabb?
A régi "barátaim" lemorzsolódtak, kb csak havi egyszer beszélek velük és szinte sosem talákozunk. Ez persze az én hibám is, soha nem engedek közel senkit magamhoz így nem alakul ki mélyebb szintű barátság. Mindíg is sok haverom volt akikkel elvoltam, mindíg megvolt a saját társaságom. Viszont egyetemen egész egyszerűen nem sikerült beilleszkednem. Másodéves vagyok, nagyon kevesen vagyunk és jellemző, hogy mindenki jóban van mindenkivel. Velem is normálisak de nem vagyok benne egy társaságban sem, soha nem hív senki "direktben" sehova, előadásokon egyedűl ülök és simán van olyan nap, hogy 1 szót sem beszélek senkivel. Ez önmagában nem zavarna, elvagyok én magamban. Eleinte még tetszett is, hogy több emberrel vagyok lazább kapcsolatban (gimiben össze voltam nőve 3 barátnőmmel). Csak amíg nekem ennél szorosabb viszonyt nem sikerült kialakítanom, az évfolyam 70%-a kb együtt él. Persze elfogadtam ezt is, nem mindenki illik bele egy adott társaságba (bár korábbam soha nem fordult ilyen velem elő). Viszont rengeteg érdekes program van, amire nem megyek el mert nagyon hülyén érezném magam egyedül szerencsétlenkedve. Nemrég volt pl egy kirándulás amire azért nem mentem el, mert nem tudtam senkivel sem "összebeszélni", hogy menjünk együtt, legyünk közös szálláson vagy ilyenek. Sokszor van kisebb zártkörű buli de ezekre sem járok mivel az első 2 alkalommal (két külön társaság) otthagytak (egyszer nem vártak meg a mosdóban, egyszer pedig kisétáltak cigizni). Nagyon kellemetlen volt, nem tudtam mit kezdeni magammal ezért hazamentem. Alapvetően az az egyik legnagyobb problémám, hogy zárkózott vagyok. Hiába vagyok jóban x-el, ha az ő társaságából senkivel sem vagyok beszélő viszonyban sem. A kiránduláson sem akartam megkérdezni, hogy hozzájuk csapódhatnék e, mivel a többieket csak zavarnám. 2 év után van több olyan évfolyamtársam is, akik úgy sétálnak el mellettem (üres folyosón ketten egymással szembe sétálva), hogy direkt rám sem néznek. Pedig tényleg kevesen vagyunk és ezek közül volt akivel egy csoportban voltam gólyatáborban, van akinek a barátnőjével "jóban" vagyok van akivel többször is együtt vizsgáztunk és akkor sokat beszélgettünk és ennek ellenére fapofával sétálnak el mellettem még akkor is amikor belebámulok az arcukba, hogy ha rámnéznek akkor köszönhessek, hogy ne én legyek a bunkó.
Eljutottam arra szintre, hogy a 0db barát melett 0db haverom van. Konkrétan senkivel nem tartom a kapcsolatot és senkivel sem beszélek.
Bocsi kicsit eltértem a témától. Szóval az a kérdés, hogy hogyan tudnék egy már 2 éve kialakult, hatalmas és nagyon szoros baráti körbe bekerülni? Nehezítő tényező, hogy senkivel sem vagyok egy hullámhosszon (általában minden 2.mondatom szarkazmus de mivel aki nem ismer az csak szimplán bunkónak tartana ezért inkább nem is viccelődök már, volt pár kínos szituáció itt belőle (korábban sosem)), önbizlomhiányos vagyok és soha nem akarok senkit sem zavarni. Volt már valaki hasonló helyzetben? Ha igen, akkor talált megoldást?
Ui.: tudom, hogy balfsz vagyok, ez van.
válasza:
válasza:Szia!
Nos, mintha én írtam volna a szöveget, teljes mértékben megértelek és átérzem a helyzeted. Én harmadéves vagyok, ha minden jól megy júniusban végzek, és nekem sincsenek barátaim. Van három lány akikkel suliban elvagyok, egymás mellett ülünk órákon (mi is kevesen vagyunk, minden órán 20-30-an max), de sulin kívül nem nagyon beszélünk egymással. Én vidéken lakom ők meg Pesten, így nekik könnyebb bármilyen programra eljárniuk mint nekem, így én már az első félévben kiestem a sulis vérkeringésből. Megoldás? Nem nagyon van. Ezzel a három illetővel igyekszem pár hetente elmenni órák után kajálni, de azt is izzadságszagúnak érzem, mert mindig én erőltetem, nekik eszükbe se jutna velem elmenni valahova, mivel megvan a maguk társasága akikkel rendszeresen összejárnak.. a középsulis "barátaim" (enyhe túlzás) is teljesen lekoptak, leggyakrabban is fél évente beszélek eggyel-kettővel, de azok a beszélgetések se szólnak már semmiről. Jelenleg azon vagyok hogy beiratkozom egy sportegyesülethez hogy végre tartozzak valahova és találkozzak új emberekkel, de meglátom mi lesz belőle, ez egyelőre csak terv. Egyelőre el akarom végezni a szakot, ezt a pár hónapot már fél lábon állva is kibírom, aztán szeptembertől új szakra megyek, ott majd igyekszem minél több közös programra elmenni a többiekkel, még ha éjjel nem is tudom hogy fogok haza keveredni.. Egyébként velem is az van hogy önbizalomhiányos vagyok, tele komplexusokkal, gátlásokkal, kisebbségérzettel, úgy érzem senkihez nem vagyok elég jó stb.. nem tudom ezen hogyan tudnék változtatni.
Ha van kedved, nyugodtan írhatsz privátban, kimondottan üdítő amikor hozzám hasonló embereket látok. :)
22L
válasza:Sajnos én sem tudok érdemben segíteni, de elég hasonlóan jártam én is. Nincs velem nagyobb baj (sőt, akik jobban ismernek azok legtöbbször kedvelni szoktak), de valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy az egyetem nagy részét egyedül töltöm. Átérzem a helyzeted, elég nehéz/lehetetlen találni magadnak valakit ha már mindenki jóban van másokkal és kialakultak a baráti körök, ha mégis szóba állsz valakivel, olyan érzés, mintha csak "odafurakodnál" és a másik csak jobb híján foglalkozik veled.
Egyébként hozzád hasonló módon kommunikálok én is, engem is néztek már bunkónak vagy furának, pedig csak a hangulatot szerettem volna feloldani. Szóval inkább igyekszem visszafogni ezt a jó szokásomat, bár így meg azt érzem, hogy még kevésbé tűnök érdekes embernek egy idegen számára.
Én már beletörődtem ebbe a dologba, a második válaszolóhoz hasonlóan majd egy új környezetben próbálok jobban teperni a zárkózottságom ellenére is, nehogy megint így járjak. :)
válasza:Nem vagy te balfsz, csak olyan vagy, amilyennek mindenkinnek lenni kéne. Ragaszkodsz az elveidhez, és csak arra vagy nyitott, aki belefér a világodba. Magamra emlékeztetsz...
Ne akarj társasághoz tartozni, tanulj, próbálj olyanok felé nyitni, akár kezdeményezni(!), akik számodra közömbösek, akik mellett te is elmész simán! Nagyon széles vakvágány, amikor az ember azt gondolja, hogy nekem ide kell tartoznom! Ha oda tartoznál ott lennél, nem?
Én úgy ismerkedtem meg a feleségemmel, hogy szerelmes voltam egy lányba. Persze nem állt szóba velem, fűztem évekig. Aztán egy kocsmában elsírtam a bánatomat egy masszív bútordarabnak, aki azt mondta: ha azt hiszed, neked az a csaj kell, előbb szedjél föl tíz másikat!
Hallgattam rá, és elkezdtem ismerkedni, hol így hol úgy, ahogy az élet adta (mert adja), állomáson, vonaton, könyvtárban, buliban, az utcán szólítottam meg idegen lányokat, akik szimpatikusak voltak, de nem tetszettek annyira. Volt , akit ismertem látásból, volt, akit nem. És ez az ismerkedés szinte szokásommá vált, sőt a mai napig is szóba elegyedek idegenekkel. Persze van, hogy megbánom, mert unalmasak, vagy szélsőségesek, de a lényeg, hogy nagyon sokfélék vagyunk, és nem hordhatsz szemellenzőt... Van társaságod, csak rossz helyen keresed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!