Miért nincsenek barátaid?

Mert amolyan magamnak való típus vagyok, persze haverjaim vannak akikkel néha elhülyéskedünk, meg eltudunk beszélgetni, meg úgy sok emberrel jóban vagyok,d e barátom egy sincsen.

Barátnőm van már 4 éve és egymással mindent megtudunk beszélni, igazából nincs is szükségem barátra mert vannak emberek akikkel tudok beszélgetni, vannak kollégáim akikkel szintén jól kijövök, egyedül nem vagyok mert van mellettem valaki. Igazából nem is igénylem én ezt jóformán. Igaz hogy amikor nem egy időben dolgozunk a barátnőmmel és sokat vagyok itthon egyedül ami kicsit pocsék tud lenni, de mióta van hobbim így elvagyok.

Egyetlen egy jó barátom volt másfél éve akivel mocskosul összebalhéztam mert hatalmasat csalódtam benne. Nem okozott nekem kárt, meg semmi rosszat, csak a gondolkodása, és az életfelfogása megváltozott azért mert hagyta hogy a manipuláló kis barátnője és annak szülei átmossák az agyát olyan hülyeségekkel amivel saját magát keverte abba a helyzetbe hogy ki legyen szolgáltatva a nőjének, és ezzel gyakorlatilag a nője parancsol neki aki engem nem kedvel valamiért és ezzel elérte azt hogy egymás ellen fordított minket.

Szeretnék barátokat, de az ismerkedésre képtelen vagyok, nincs benne a génjeimben. Társaságban alapvetően csendes vagyok, semmi kedvem megszólalni, mert az feszült vagyok és hülyeséget mondok. Miután ez megtörtént párszor, ki leszek közösítve. Vannak a visszahúzódók, őket inkább segítik mások, velem szemben mindig csak a szemétkedés megy. Nem vagyok közösségbe való.

Más esetben hiába szimpatikus valaki és szeretném közelebbről megismerni, nem tudom mi a tenendő, így nem teszek semmit. Neten ismerkedem, de mindig otthagynak a beszélgetőtársak, témától és a beszélgetés okától függetlenül. Akár az egykoron jó ismerősök, neten velük sem tudok beszélgetni. Mára a puszta betűimmel is taszítom az embereket.