Minden barátságért érdemes küzdeni vagy van amikor jobb hagyni az egészet?

4-es válaszoló a problémák konkrétabban: állandóan ő mondja a magáét,ha kérdez is valamit látszik az üres tekintette,átsiklik fölötte és belekezd a saját monadnivalójába.Mindig én járkáltam hozzájuk.Ha születésnapom volt nem emlékezett meg rólam,ha igen akkor óriási erőfeszítésébe került,vagy azért írt,mert a viszonyulásai után én se írtam neki az övére.Minden összejöveteléből kimaradtam.Garasoskodó is volt.Sokszor ironikus megnyilvánulásai voltak.És a tetejébe most,hogy távolodtam ennek már jó ideje szokott irni időnként,igényelné a társaságomat.El is szólta egyszer magát,mikor összefutottunk,hogy a beszélgetések(inkább az ő monológjának nevezném) nagyon hiányoznak neki,hozzátette persze én is,de a beszélgetések azok nagyon.Érdekes..kedves barátnőjének tartott és nevezett,de ennek ellenére figyelembe se vett eléggé.Biztosan tudom,hogy másokat viszont igen.Egyszer arról panaszkodott,hogy valaki akiért sokat tett,nem köszönt meg neki valamit.Csak azt nem vette észre ő is ezt megcsinálta másokkal pl.velem.Egyszer elintéztem neki egy munkát amit az akkori munkahelyemre jött el megbeszélni egy kliensemmel,akkor ő se mondott annyit se,hogy köszönöm.A megbeszélés után tőlem csak elköszönt,két szót se váltotott velem.Dühít az egész eddigi viselkedés.Sokkal jobban érzem magam nélküle.Ha mondanék neki valamit úgy érzem semmi szépet nem tudnék ezért nincs is értelme ezt átbeszélni vele.Elundorodtam tőle.