Miről szól egy barátság?

A tényeket nem kell finomítgatni, mert csorbul a valóságtartalmuk!

"U, ezt jól elszúrtad!"

De mivel barát vagyok, a vágyam nem az, hogy öngyilkos legyen, hanem a probléma megoldása.

Informálódok, hogy lehetett ekkora marha:

"Mi történt, hogy volt, mesélj róla!"

Majd az információk tükrében a megoldásomat elmondom.

Ha nincs elég infó, kérek tőle időt, utána járok a dolgoknak "idegenként", ha kell a segítségem.

Ha csak hisztizik, ne is jöjjön hozzám, az nem barátság, hogy lelki szemetesládának tart engem! :)

Ha megoldás kell, akkor mondja a valós problémát, nem csak a hisztije okát.

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása.

(Hamvas Béla, A barátság) [link]

A barátot felhívhatod hajnali kettőkor, hogy megöltél valakit, és csak annyit kérdez tőled, hogy ásód van, vagy hozzon ő?

A felsoroltak közül egyik sem, hanem megpróbálnék segíteni rajta, hogy ne legyen maga alatt.