Volt már, hogy gyakorlatilag indoklás nélkül szakított meg veled kapcsolatot egy barátod?

Így értek véget a "legjobb" barátságaim:

1. Talált egy menő csajt, én meg már nem kellettem

2. Ő is azzal a "menő" csajjal barátkozott össze, aztán meg lesz.rt

3. A szomszédom volt, gyakran voltunk együtt suli után, mentünk át egymáshoz, de aztán megismrkedett egy másik lánnyal, és aztán már nem kellettem neki

4. Internetes barátnő volt, én vetettem véget a barátságnak, mert sokszor okoskodott, és komoly dolgokról hazudott

5. Egy fiú barátom volt, sokat beszéltünk, nagyon jól kijöttünk, de ahogy megbarátkozott másokkal, már nem nagyon foglalkozott velem (mindig is inkább lányokkal barátkozott)

6. Internetes fiú barát, egy idő tett rá utalásokat, hogy tetszem neki, de én azt hittem, csak szórakozik. Egyszer csak nem írt vissza többet, pedig még találkozni is akartunk. Kár, pedig nagyon jól kijöttünk

Irigylem, hogy szinte mindenkinek van legjobb barátja, de engem meg mindig mindenki elhagy :(((( pedig leeht velem beszélgetni, hülyéskedni, érdekel sok minden, akkor meg???

Nekem olyan volt, hogy egy kollégám nyitott felém barátságilag (F-F) ami meg is lepett, mert a korábbi tapasztalataim alapján egy barátságnak idő kell, míg felépül, míg kialakul a bizalom, intimitás. (Az intimitással ne gondoljon senki semmilyen szexuális dologra, lelki intimitásról beszélünk, ami azonos nemű barátok között természetes)

Szóval márciusban (2014) lettünk kollégák, áprilisban már együtt edzettünk, buliztunk, összejártunk, aztán jött a nyár, strandolások stb. Következő évben ketten(!) mentünk nyaralni stb stb.

Sajnos utólag kiderült, hogy a srác teljesen nárcisztikus személyiségzavarral volt érintett, én meg nem voltam akkor még szellemileg teljesen autonóm, azaz sok marhaságt meg lehetett velem tenni, csak hogy el ne veszítsek egy ilyen "kiváló" barátot. (Most a nárcizmusát nem akarom kifejteni, de ez a mindig ő az okosabb, "szebb", ügyesebb, jobb, mindenhez <is> ért, mindig mindent én látok rosszul stb stb) Mikorra kinyílt a szemem és elkezdtem jobban kiállni magamért, akkor leült a barárság. Előtte napi 50-60viber, het 3-4 edzés, 2-3 buli vagy kajálás, majd eztán hirtelen semmi, max 2-3 hetente egy egy "mizu". Majd visszaszippantott és újra kezdte, de szívatott. Menjünk 7vg strandra, aztán eltűnt meg hasonlók.

A legvége az lett, hogy meggyanúsított egy zacskó cukorka ellopásával és nekem esett a messengeren. Amikor le gyerekeseztem, akkor meg letiltott(!!!) és mindenkinek engem áztatott.

Ennek 2 éve, azóta sem hallottam róla, pedig előtte 2 évig már-már melegnek hittek az ismerősök, annyit lógtunk együtt.

Nem, viszont én már szakítottam meg kapcsolatot ilyen állítólagos barátokkal. Osztálytársak voltunk, és négyen-öten összehaverkodtunk. Nem vagyok az a tipikus barátkozó típus, de azért örültem, hogy van kihez szólnom a szünetekben néha.

Nem igazán bírtam őket, bár az elején mondhatni elvoltunk egymás társaságában, azonban hamar rá kellett jönnöm, teljesen mások az életcéljaink, elképzeléseink a világról, közös érdeklődési kör nuku, meg egyébként sem hívtak sehová sulin kívül, szóval véget vetettem ennek az unalmas és lélekölő "barátságnak". Ballagás után minden volt osztálytársammal együtt töröltem őket az ismerőseim közül, mert tudom, az életben nem találkozunk többször, nem fogunk beszélgetni egymással, valamint kíváncsi sem vagyok rájuk. Nem váltunk el haraggal, egyáltalán nem neheztelek rájuk vagy ilyesmi, mielőtt valaki ezt gondolná, csak úgy érzem, érdemes kiszelektálni a felesleges embereket az életemből, pont. Vannak rajtuk kívül érdekesebb és normálisabb barátaim, így nem éri meg időt és energiát beleölni egy olyan haverság fenntartására, ahol az ember nem adhatja önmagát, mert le van hurrogva, jobb esetben meg szarnak a fejére.

15/L