Miért van az, hogy van elég ismerősöm, de mégsincs stabil baráti közösségem?

A munkahelyemen eléggé szeretnek, Páromat is itt ismertem meg, az ő barátaival is jóban vagyok, emellett néhány társasági körben is ismeretes vagyok, de egy társasággal se érzem jól magam.

A mindennapokban szinte mindig egyedül érzem magam, gyakran vágyom arra, hogy legyen egy szoros baráti társaságom, vagy akár egy-egy barát, aki mindig ott van nekem.

Próbáltam keresni sokféleképpen, például online felületeken, meg élőben, de tartós barátságot egy helyen se találtam.

Vannak jó és rossz oldalaim. A jó oldalaim közé tartozik a kommunikativitás, nyitottság, elfogadási szándék, korrektség, következetesség, meg a társasjátékok beható ismerete. A rossz oldalaim közé tartozik az Asperger-szindróma (amit még azóta se mondtak el rendesen nekem, hogy az konkrétan micsoda, csak annyit tudok, hogy Elit Autizmus, ami elvileg szuperhőssé tesz engem, mivel állítólag emiatt értem el bizonyos dolgokat), pánikszerű rettegés a magánytól (az kifejezetten bánt, ha kirekesztve érzem magam), illetve elég durván zavar a hangos szoros zajos tömeg, így a szórakozóhelyeken és egyéb hatalmasan hangos helyeken nem megtalálható nagyon nem vagyok.

Próbáltam speciális társasjátékos közösségekbe menni, de túl sokan voltak, leblokkoltam és kirekesztve éreztem magam, mert végig az az érzés volt bennem, hogy mindenki más egymással jól elvan, de rám nincs szükségük.

Hogyan tudnék az állapotom és a korom ellenére barátokat szerezni úgy, hogy lehetőleg ne nekem kelljen kezdeményezni?

29/F