Volt olyan ismerősötök, akit a kezdetekben nagyon szimpatikusnak találtatok, de közelebbről megismerve féltetek vagy írtóztatok tőle?

Volt.

Ez az egyik kategória:

Irigység, rosszindulat, gyülölködés, pénzéhség, aljasság, becstelenség

Volt ilyen.

Jókat beszélgettünk az elején, nagyon jól elvoltunk. Aztán egyre idegesítőbb lett, és nagyon tapadós. Egy perc nyugtom nem volt tőle, állandóan zaklatott, ha nem reagáltam neki akkor hisztizett, gyerekesen viselkedett. Aztán megelégeltem és megszakítottam vele mindenféle kapcsolatot.

Ez a viselkedés számomra az amivel elássa magát nálam az illető.

Nekem gimiben volt egy osztálytársam, aki legelsőre mondjuk ellenszenvesnek tűnt, de utána egy baráti társaságba csöppentünk és meglepődtem, hogy milyen kedves és jófej, meg egy csomó közös is volt bennünk, hasonló érdeklődési kör, stb.

De utána az évek előrehaladtával egyre inkább megtapasztaltam, hogy mégse olyan kedves és aranyos, mint amilyennek mutatja magát, pl. mindig a hátam mögött szervezett programokat a közös barátainkkal, egyszer pl. leszervezték, hogy elmennek valahová és egy közös barátnőnk megkérdezte, én megyek-e, erre mondtam, hogy igen és látszott ezen a csajon, hogy húzza a száját, amiért én is menni akarok...Aztán nem is jött el a megbeszélt időpontra és felhívta az egyik barátnőnket, hogy rosszul érzi magát, szóval nem fog jönni, pedig szerintem 101, hogy miattam hagyta ki..Meg gyakran tett olyan megjegyzéseket, amikből az derült ki, hogy szerinte életképtelen és hülye vagyok. Meg volt pár alkalom, amikor cserbenhagyott szerintem, pl. egy tanárunkhoz el akartunk menni szerenádozni, de én nem is abban a városban lakok és nem ismerem a környéket és féltem, hogy eltévedek, ez a csaj meg mondta, hogy ő igen, szóval mehetünk együtt felőle. Erre bebuszoztam a városba és nem volt ott, ahol találkoztunk volna, mire felhívtam és közölte, hogy jajj őt az apukája elvitte kocsival és elfelejtette, hogy együtt mentünk volna (nem tudom, hogy lehet ilyet elfelejteni, de mindegy), szóval most már mindegy..

Nekem nem volt...

... de aztán kiderült, hogy az ismerőseim számára én ilyen vagyok, ami nagyon ijesztő 😱

Amúgy negativitást(meg panaszkodást) és dühkitöréseket mondtak.

Amit én magam csak őszinteségnek és védelmi reakciónak szántam. Szóval meg keleltt tanulnom helyesebben kommunikálni. Néhányan szólhattak volna előbb is, főleg mikor kérdeztem, hogy „Mi a baj velem?” 😃

Végül csak találtam.olyat, aki segítőkész volt.

Sajna én meg szerelmes lettem belé, viszonzatlanul, szóval még ezt is „sikerült elrontanom”

Tehát lányokkal nem tudok barátkozni, ha vonzódom hozzájuk. Első benyomás pedig valóban fontos. Hirtelen így nem tudnék nagyon kiemelni dolgot, csak átlagos sablonosakat, mint pl türelmetlen, agresszív, panaszkodós, pesszimista, stb...