Miért van az hogy mindenki tartozik valahova csak én nem?

En mar tul vagyok ezen a korszakon es utolag kiderult, hogy mazli, hogy nem voltam olyan, mint a tobbi suttyo. Akik szinte semmi masrol nem tudtak "beszelgetni" (valojaban vihogni), mint a bulizasrol, vaganykodasrol, ki a hulyebb, stb... Nem voltak terveik, otleteik (a hulyeseget kiveve). Az elet tele van szep es nagyon jo dolgokkal a csillagoktol kezdve az utolso elolenyig, sportolhattak volna, erdekelhette volna oket az elektronika, jatszhattak volna hangszeren... de nem, csak a sablon baromsagok amik semmire sem jok.

Nekem ez sosem jott be.

Idovel viszont kiderult, hogy csak rovid ideig (de surun) volt kapcsolatuk amik egytol egyik eselytelenek voltak (csak ok nem vettek eszre), nem tudtak beszelgetni sem kulturalt emberekkel, nem fogtak fel, hogy miert utasitjak el oket az uzletben, a telefon masik vegen, stb... a stilusuk miatt.

Szoval en csak azt tudom javasolni, hogy ne akarj olyan lenni, mint azok. Ne akarj kozejuk tartozni. Persze mindenkiben megvan a kenyszer, hogy olyanna valjon mint a sikeresnek latszo emberek, de nem mindegy, hogy a sarki kocsmaban sikeres-e az illeto, vagy a parkapcsolatban, munkaban...

"Madarat tollarol, embert baratjarol"

Nekem eleg kiegyensulyozott eletem lett, pedig engem is "kikozositettek", csak az nem mindegy, hogy ezt sosem a szelid es kulturalt emberek csinaltak. Olyan emberekkel veszem magam korul akik olyanok mint en. Kevesebben vannak, de mind ertekesek. A valodi ertekek es emberek szamitanak, nem a latszat-haversag.