Barátnőm megsértődött anyámra. Várjam meg míg keres, vagy nekem kellene?

Anya egy fitt,mértékletes nő. Én és a nővérem ellenben igen kövérek vagyunk,bár én az utóbbi időben elég sokat fogytam.

Barátnőm minap vendégségben volt nálam és épp itt volt anya is. Szóba került a tesóm,akinek már mindenféle mozgásszervi baja van a túlsúlytól. A barátnőm is elég molett és anya bedobta neki,hogy vigyázzon magára,ne legyen olyan hülye,mint a tulajdon lányai és ne hízzon tovább,mert utána küszködhet,hogy leadja. Inkább most 20 kilót,mint 3-4év múlva 40-et.

Tudom így picit gázos,hogy ilyen bálnák a lányai és hegyi beszédet tart valakinek,de 62 évesen heti 3-4 edzésre jár és annyit eszik,mint egy kismadár, hogy tartsa a súlyát.

Barátnőm felállt és elindult haza. Utána mentem,hogy most mi van és sírt,hogy őt most nagyon megbántotta anya,meg le kell nyugodjon és elhúzott.

Pro,kontra érvek.

Anya sokat locsog,elég őszinte,de sajnos tényleg fájdalmas az igazság. Sokszor találkoznak, anya mindig kedves vele és sosem fukarkodik a bókokkal,ha szép a lakkja,haja,ki van sminkelve,stb.

Barátnőm az évek alatt mindig talált valami hibát az ismerőseiben,"barátaiban",amit nem tudott megbocsátani. Ott tartunk,hogy mára gyakorlatilag csak velem van beszélő viszonyban a régi barátai közül.

Berágtam rá, mert 34 évesen nem szaladgálunk haza sírva, mint egy kislány. Aki mázsán felül van az növesszen már vastagabb bőrt a képére.

Nekem kéne felhívnom és megkérdeznem,hogy megnyugodott -e már?

Anya fel akarta hívni,hogy bocsánatot kérjen,de mondtam neki,hogy hagyja. Tényleg azt hittem hogy vagyunk olyan kapcsolatban,hogy ha ez szarul esett neki akkor kiböki,nem hazaszalad az anyukájához.