Mit csináljak akkor ha látom, hogy egy jó barát most szúrja el az életét?
Sziasztok!
Van egy tizenéves barátságom, szinte olyany mintha testvérek lennénk.
Összejött 1 éve egy nővel, akivel az ő elmondása szerint csak azért van, hogy ne legyen egyedül. Szereti emberileg, de sosem volt belé szerelmes. Most kitalálta, hogy kiköltöznek Németországba es ott fognak dolgozni mindketten. Ezzel nem is lenne probléma, de 0 nyelvtudása van mindkettőnek és Magyarországon sincs egyiknek sem piacképes szakmája.
Már fel is mondott a munkahelyén, júniusban mennek ki. Se albérlet, semmi. Itthon felmondtak mindent, tehát ha kint nem jön be az élet, akkor az utcára jönnek vissza.
Hiába mondtam el neki, hogy ez nem egy Disney mese, nyelvtudás nélkül sem a szerződést nem tudják értelmezni, sem pedig a legalapvetőbb dolgokat (orvos, bolt stb) nem fogják tudni megoldani.
Teljesen kifordult magából, azelőtt minden nap beszéltük és sűrűn találkoztunk, most alig kommunikál velem.
Értelmes, felnőtt emberről van szó, nem értem miért nem fogja fel a dolgokat.
Feleségem azt mondta, hogy hagyjam a fenébe, mindenkinek a saját kárán kell megtanulnia a dolgokat.
Én már pàrszor kihúztam a sz@.rból, nálunk lakott amikor az exével szakítottak es nem volt hova mennie. De úgy érzem, hogy ezek után rám többet ne számítson...elmondtam neki a véleményem mert kérdezte és féltem is őt.
Ebből ő azt szűrte le, hogy nem tudok én semmit és csak eltávolodott tőlem.
Ti mit tennétek a helyemben? Én vagyok a szemét, mert úgy érzem, hogy ezek után ne számítson rám ha bajban lesz? Úgy érzem eleget segítettem mind anyagilag mind lelkileg és ha ilyen hülye, akkor nekem is elég volt...
válasza:Miért kellene bármit is tenned?
Felnött ember, nem vagy érte felelös. Elmondtad a véleményedet, ezzel megtettél mindent, ami töled elvárható.
Németországban majd rájön, hogy nulla nyelvtudoassal, képzettség nélkül nem fogják sehol alkalmazni és igen gyorsan visszajön.
Ha tényleg komoly barátságról van szó, akkor szükség esetén - ha vissza kell jönnie -, maximum egy-két hónapra befogadnám, amíg megint talpraáll, de ennél többre nem számíthat.
Mellesleg valószínüleg a barátnö beszélte tele a fejét, hogy X meg Y is így lett milliomos Németországban és egyelöre meg van szédülve. Ha ez után bajban van, akkor egy igazi barát azért elsösegélyt ad neki, mert a barátság többek közt erröl is szól.
válasza: válasza:Én meg úgy vagyok ezzel, ha nem hallgat rám, később ne is jöjjön a segítségemért, főleg, hogy ennyire eltávolodott.
Egy barátság oda-vissza működik, hol van az megírva, hogy még ezek után is neked kell kihúznod a szrból?
Egye meg amit főzött. Le se tojja a fejedet, és még segíteni akarnál neki? Ez nem barátság, hanem balekság, ha továbbra is fogod a kezét egy hálátlan embernek.
válasza:Én ebben a helyzetben azt tenném, hogy nem aggódnék miatta, hogy mi lesz és nem ítélkeznék. Mégiscsak felnőtt ember, döntött. Menjen, csinálja. Ha kitart, még akár le is győzheti az előtte tornyosuló akadályokat.
Ha meg esetleg úgy adódna később, hogy hazajönne a semmire akkor sem vagy köteles segíteni neki. Persze ettől még megteheted, de nem biztos hogy a "majomszeretet" célravezető. Én személy szerint ebben az esetben nem nagyon segíteném anyagilag, csak bíztatással (azzal viszont nem fukarkodnék). Nem a gondviselője vagy a szociális intézménye vagy ugyanis, hanem a barátja. Ha neki csak akkor vagy jó, ha megmented a bajból, az nem barátság akármennyi ideje is tart.
válasza: válasza:Az ő döntée, majdctanul a hibájából.
Viszont ha most le***r, akkor ha visszajön akkor ne legyen pofája pitizni hogy segítség kell és ezt meg is mondanám neki.
Az a baj, hogy (tudom rossz tulajdonság) nem felejtem el azokat a dolgokat, amiket a fejemhez vágott. Pl, hogy ne magyarázzak, mert az én kapcsolatom sem tökéletes. Nem az, te tizenéve házas vagyok, imádjuk egymást csak épp vannak vitáink. De hol nincsenek? Köszönőviszonyban sincs egymással a kettőnk kapcsolata.
És nagyon elegem van abból, hogy mindenki akkor vesz elő ha bajban van, ilyenkor meg ilyen dolgokat vágnak a fejemhez. Én nem vagyok az a típusú ember aki ha segít, utána a másik fejéhez vágja vagy úgy érzi, hogy a másik az adósa. Én valóban mindig önzetlenül segítek (ezt hívják b.@lfaxnak, tudom).
És nála is az a problémám, hogy hiába figyelmeztettem sok mindenben előre, a tanácsomat tartsam meg magamnak (utólag persze igazam volt) pláne akkor ha nem egyezik az övével, de ha baj van, akkor én vagyok az első a gyorshívóban.
Ezért is mondom, hogy bár rosszul esik és tényleg szeretem emberileg, de ez akkora idióta húzás, hogy ezúttal nem leszek hajlandó segíteni. Akkor sem, ha emiatt én érzem magam xarnak.
És nem is az a 2 ember aki azt mondja, hogy ha más nincs akkor elmennek mosogatni vagy takarítani. Egyikük fizikai állapota sem megfelelő (derékfájás, műtött láb stb) az ilyen típusú munkákra.
De mindegy...igazatok lesz és nem kellene ezzel foglalkoznom. Csak nagyon nehezen bírom ki.
válasza:Azért nem kell annyira előre látni mindent és itélkezni. Nyilván nem túl okos ötlet igy nekivágni, de korántsem biztos, hogy szaladva jön haza és csóró lesz.
Sok gyár van és szezonális munka, ahova bárkit felvesznek. Egy ismerős lány ugyanúgy 0 nyelvtudással ment ki uborkát szedni. Nem halt éhen se, a boltban ugyanúgy adnak ételt ha van pénzed, és gyüjtött is rendesen. A faluból ahonnan származom mai napig mennek ki Hollandiába farmra dolgozni, egyik sem tud hollandul.
Bármi megtörténhet, de ha talpraesettek és találnak valami helyet, még be is jöhet nekik. Ha túlzásba viszed az aggódást és lebeszélést, azt is érezheti, hogy az útjába állsz és nem akarsz jót neki, nem akarod, hogy szerencsét próbáljon. Márpedig a barátok támogatni szoktak és segiteni. Talán emiatt távolodott már el. Nem akarok itt ellened beszélni, csak egy kicsit megforditottam a nézőpontot.
Lehet abban valami amit mondasz utolsó. Ítelkezni nem szoktam ugyan, de ha megkérdezi a véleményem akkor elmondom. Volt már egy ilyen "szerencsepróbálása" egy lánnyal vidéken, ami kísértetiesen hasonlít erre. Csak akkor tudtam neki segíteni, hogy lelkileg es anyagilag is talpra tudjon állni.
Jelenleg az összes pénze elfogyott arra, hogy az új nőnek az adósságait kifizesse és -ahogy ő mondta- tiszta lappal induljanak neki az életnek.
Az a típusú ember, aki annyira fél attól hogy egyedül marad, hogy bármit bevállal azért, hogy maga mellett tudhasson valakit. Ezt nyilván nem vágtam a fejéhez, csak ismerem már annyira, hogy átlássam a helyzetet.
A szezonális munkával egyet értek, csak ugye nekik az egészségi állapotuk (asztma, allergia, műtött láb, fájós derék, porckorongsérv) nem ilyen munkákra van kitalálva. Erre pedig felhívtam a figyelmét.
Szóval én tényleg nem visszafogni akarom őt, csak azt szeretném, ha reálisan gondolkozna közel a 40-hez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!