Hogyan mondjam el neki?

A történet dióhéjban annyi lenne, hogy van egy nagyon jó barátnőm, akivel még gimi alatt ismerkedtem össze és érettségi óta is tartjuk a kapcsolatot, bár már jelentősen kevesebbet találkozunk/beszélünk mint eddig. Mindkettőnknek volt egymáson kívül más baráti köre, de neki az osztályban még volt 2 nagyon jó barátja rajtam kívül, nekem viszont velük mindig is nagyon semmilyen volt a kapcsolatom. Sosem alakult ki köztünk haverság, de még csak különösebb rokonszenv sem. Igazából elvoltunk egymással az osztályban, meg persze amiatt, hogy ott volt a közös barátnőnk, aki meg afféle "klikként" tekintett ránk, és próbált minél több közös programot szervezni. Ha hívott a barátnőm, nagyon néha volt, hogy velük lógtam, de mindig valahogy elég kínos volt a légkör, ha a barátnőm, közös pont, éppen elment valahová, vagy csak hármasban maradtunk, és nem is sikerült megtörni a jeget soha. Voltak aztán kisebb-nagyobb passzív-agresszív konfliktusok (vitának nem nevezném ezeket, inkább csak gúnyos kommentároknak, pofavágásoknak) semmi komoly, de nem lettek tőle szimpatikusabbak.

Érettségi óta egyetlen szót sem váltottam a fent említett két emberrel, nem is találkoztunk, ellenben a barátnőm most is mindig megkísérel közös találkozókat szervezni. A múltban is finoman elmondtam, hogy vele szívesen vagyok, de igazából ebben a csoportos dologban nem igazán érzem odaillőnek magam, de neki sosem tűnt fel, hogy rajta kívül egyikünk sem érezte jól magát egymás társaságában. Most újabb ilyen közös találkozót szervez, és eljutottam oda, hogy egyszer és mindenkorra szeretném, ha nem kéne újra és újra ezt végigjátszani. Ugyanakkor nem akarom megbántani, és én sem vagyok az a fajta, aki olyan könnyen mond nemet. Valami tipp, hogy udvariasan hogyan magyarázhatnám ezt el neki, anélkül hogy rosszul esne neki?