A '90-es években milyen volt az élet Magyarországon?

Budapesten nőttem fel, így arról vannak emlékeim. Néhány:

- piszkosabb volt a város

- a peremkerületekben még megvoltak a monarchia alatti gyárépületek, amelyeket azóta nagyrészt elbontottak / felújítottak (azért ez ma már nem jellemző, a képen Csepel, Acélcső utca: [link] ,19.0641073,3a,75y,189.87h,88.47t/data=!3m6!1e1!3m4!1sCYmdXhyhy7N1oyJHjqtfuA!2e0!7i13312!8i6656)

- politikáról talán többször beszéltek

- az élőbeszédnek nagyobb szerepe volt, az internet nem volt általános

- a fenti miatt komplikáltabb volt egy-egy dolgot elintézni

- rosszabb volt a közbiztonság

- az emberek többsége a Nyugatot bálványozta

- mintha erősebb, strapabíróbb emberek éltek volna akkor

- több nagy teherautó volt a városban, mint ma

- nagy volt a vasúti teherforgalom, még közútnál kapcsolódó gyárterületekre is

#3:

Gyóó, akkor még bizony a BKV is vállalt teherszállítást a villamosvonalakon. Nem csak Mukikkal, hanem bizony még MÁV dízelek is előfordultak a Margit körúton. Régi szép ipari korszakok...

90-ben töltöttem be a 16-ot, úgyhogy az az évtized jelentette a fiatalságomat. Így az én visszatekintésemet belengi a nosztalgia hangulata. A helyszín Budapest.

Szórakozás: eleinte suli-bulik, majd Belvár, később Fekete Lyuk, Zöldség Gyümölcs, Tilos az Á. Előfordult a Közgáz, a SOTE Klub, Erdős Café. Totalcar, Bahnhof. Bár ezek már lehet hogy átnyúltak a következő évszázadba, nem tudom.

98-ban kezdtem el internetezni. Este tíztől volt kedvezményes, egy haveromhoz jártam "csetelni". Betárcsázós, sípolós internet volt. Csak "cseteltünk" és ismerkedtünk. Általában néhány üzenetváltás után sor került a személyes találkozóra, így hamar kiderült, működik-e a kémia. Ma már nem találkoznék úgy vadidegennel, akit a neten ismertem meg, mint akkoriban. Voltak "csetes bulik" is, amikor egy szórakozóhelyen találkoztunk, kiraktuk egy kitűzőre a nicknevet, amit használtunk, és így szórakoztunk. Minden héten pénteken volt ilyen, előtte pedig a cseten zajlott a szervezkedés, ki jön, stb. A vidékiek alhattak a pesti "kispajtásoknál", szövődtek a szerelmek, a kapcsolatok, azután meg a nyilvános cseten zajlottak a drámák.

Munkahelyen nem volt internet, ezek szigorúan az esti, éjszakai szabadidőben zajlottak.

A vonatokhoz még: itt vannak jó képek: [link]

És Csepel gyártelepnél tényleg érdemes a Google kamerát nézegetni, ott még vannak olyan régies utcák. Máshol már kevésbé.

Én a 90es évek közepén, végén voltam gyerek, mármint azokból az időkből van már igazán maradandó emlékem.

Vidéki kis városban nevelkedtem, közép osztály alja családban.

Rengeteget játszottunk az utcán az utcabeli gyerekekkel. Fociztunk, labdáztunk, "amerikából jöttem"-et, "ország, város..."-t játszottunk.

Emlékszem milyen nagy dolog volt, amikor végre színes tvnk lett, meg lett videó lejátszónk. Az utcában a video kazetták kézről kézre jártak a szomszédok között.

A filmek stinkronja elég kezdetleges volt. :D ezt leírni lehetetlen, hogy mit is jelent, csak az tudja, aki látott ilyen filmet. :D

Nyaranta volt, hogy a szomszédokhoz jöttek a rokonok, akkor több gyerek volt az utcában, nem volt net, mobil telefon. Ezekkel a gyerekekkel csak akkor találkoztunk, de mindig vártuk.

Nagyon szuper volt nyaralni a nagyinál. Ahol mindent lehetett. A csúcs az volt, amikor unokatestvérekkel együtt voltunk a nagyinál, és jókat játszottunk az udvaron.

Minden szombaton hatalmas piac volt, oda jártunk ki váaárolni. Minden hónap 10én volt a legnagyobb piac (fizetés nap).

A suliban akkoriban is voltak vásott kölykök, a nagymenő "gengszerek" akik rapet hallgattak és emlékszem a firkákra is, a beszólogatásra. De ez most sincs másképp. A gyerekek gonoszak egymással, csak a közlés módszere változott, a viselkedés nem.

Nagy dolog volt a suli újság. Most nem is tudom létezik e olyan. A Bravo és a Popcorn magazinokat olvastuk.

A bulit a néha-néha megtartott sulibuli vagy a szűkebb osztálybuli jelentette. Az ezredfordulón voltam kamasz, akkor már kimehettem a térre a barátokkal, mikor koncert volt egy-egy ünnepen.

Számítógéppel csak a suliban találkoztam. Infó fakultáción. Valami teknőst irányítottunk, hogy rajzoljon, úgy tanultuk a programozást (már nem emlékszem rá, mi volt) utáltam, nem ment. De a szuper mario az nagyon :D

98 karácsonyán kaptunk testvéremmel egy nintendo játékot. Azt nyomtuk egyfolytában.

Azután végre lett egy számítógépünk (ez már a 2000es évek első egy-két éve). Linux program volt rajta. Semmi másra nem használtuk, csak az alapból rajta levő játékokkal játszottunk.

Majd jött a betárcsázós net. És az MSN messenger. Azon kezdtünk el beszélgetni a barátokkal azokkal is sokszor, akik két házra laktak.