Ti éreztetek már ilyet? Mi a megoldás?

Szoktátok néha úgy érezni, hogy minden unalmas és ugyanolyan? Hogy semmi nem érdekel titeket egy idő után?

Én egyetemre járok, nyáron vizsgaidőszak után nem voltak órák, szünet volt.

Nyár közben is voltak néha furcsa érzéseim de akkor még volt bennem egy remény, hogy kihozok valamit a nyárból. Végül összejött pár kirándulás (1 naposak és egy 2 napos), jártam különtanárhoz nyelvet tanulni (esetleg később munkavállalás és nyelvvizsga miatt), anyukámmal eljárkáltam valahova (cukrászdába vagy csak sétálni vagy segítettem bevásárolni, mikor mi) meg a párommal is találkoztam mikor tudtam, vele is voltak programok.

Meg közben kerestem diákmunkát de nem vettek fel vagy valami más miatt de nem dolgoztam végül egyik helyen sem. Az anyukámmal közös programok meg a nyelvtanulás leköt egy ideig de már úgy érzem unalmas. A kirándulásokra a párommal mentem, az jó volt de nem mehetek minden nap kirándulni. Közbe viszont az egyetemet se várom annyira, pár óra lesz, ami érdekel de önmagában véve ez nem elég a "boldogsághoz". Szóval úgy érzem, hogy hiába tudnék mit csinálni (már amennyire), már minden unalmas. Olyan dolgok is unalmasnak tűnnek, amik eddig érdekeltek.

Szokott veletek ilyen lenni, hogy unalmas minden, amit csináltok?

Nem arra értem az unalmat, hogy semmit nem csináltok egész nap, csak ágyban feküdtök hanem arra gondolok, amikor csináljátok amit kell vagy amit akartok de monotonná, unalmassá válik a tevékenység. Már nem tölt el annyi érdeklődéssel, lelkesedéssel, inkább csak "sodródtok az árral".