Önmagában amiatt kerülnétek a társaságát valakinek, mert túl unalmas?

Ha picit is fejlődőképes, nem kukáznám egyből.

Nem vagyok híve semmilyen manipulációnak, de egy ilyen emberből nagyszerű szövetségest lehet 'nevelni', aki később hálás lesz, mint a mentett kutya.

Való igaz, hogy nem az én dolgom megmenteni senkit a saját bezártságától, de ha szimpatikus, jóindulatú az illető, akkor ha pont én vagyok az, aki segít neki kirángatódni ebből az állapotból, még egy kiváló barátsággá fejlődhet a dolog.

Márha a szándék benne is megvan.

Nem. Nekem is volt idoszakom, mikor nem erdekelt igazabol semmi, nem voltak hobbijaim, nem akartam fejlodni. Ebben az idoszakban egy mergezo kapcsolatban voltam, pl folyamatosan az exekhez voltam hasonlitva, ereztette velem, hogy nem vagyok eleg jo, de annyira vagytam a "szeretetre", hogy nem szakitottam vele. Emellett borzaszto csaladi hatterrel rendelkezem, konkretan senkit nem erdeklem 10 eves korom ota, egy szulinapi kepeslapot nem kaptam senkitol, anyam volt egyedul mellettem mindig is, de vele sem felhotlen a kapcsolatom, nagyon masok vagyunk, illetve o sem az a tamogato anya-tipus, a problemaimmal mindig egyedul maradtam.

Szoval en megprobalnek segiteni, meghivnam ide-oda. Ilyenkor hatalmas loketet tud adni, ha vegre elmegy az ember valahova. En is akkor kezdtem megint erdeklodni dolgok irant, mikor megismerkedtem olyan emberekkel az egyetemen, akiknek vannak celjaik, bakancslistaik, es elmentunk egyutt X helyre. Aztan minel tobb lesz a kozos elmeny, annal jobbak lesznek a beszelgetesek.