Hogy tudnék újra szeretni?

35 éves nő vagyok, gyermekkorom sem volt egyszerű, csúnya válás (verekedés, kés, stb, volt minden), kb 12 éves koromban, apa alkoholista, válás óta nincs az életemben, nem keresett. Én egyszer megkerestem, kb 19 évesen, de csak pénzt akart kérni piara. Válás után 1 évvel anya már mással, esküvő, én felreteve. 19 évesen nagyjából egy időben mamám meghalt és lett egy (meghatározó) párkapcsolatom.

A kapcsolat nagyon jó volt, 8,5 évig tartott, nagyon jól működtünk együtt. Majd a végén kifordult magából és szakított, ez 1 hónap leforgasa alatt. Sokkolt.

Azóta 8,5 év telt el, de azóta sem találom a helyem. Volt egy 6 éves, nem jól működő kapcsolatom. Most van egy másfél éves, döcögő, problémás.

Úgy érzem, sehogy se jó, semmi se jó, nem találom a helyem, és a hosszú sztori után amire a kérdésem irányul: úgy érzem, nem szeretek senkit. Vannak körülöttem emberek, barátok, kollégák, összejárok emberekkel, kapcsolatban élek, de őszintén nem tudok szeretni, érdeklődni.

Családomat sem szeretem, anyuval kapcsolatban nagyon sok minden felgyűlt, tesóm alkoholista, apánkra ütött, másik tesóm messze él.

De nem szeretem igazán a barátaimat sem, kollegaimat sem, nem érdekelnek igazán, amit mondanak, teljesen lekötnek a saját lelki problémáim. Folyton fáradtnak érzem magam.

A páromat sem tudom szeretni, nem vagyok kedves, soha senkivel.

Tizenévesen én voltam a mindenkivel törődő, kedves lány, aki mindenkinek szimpi.

Mára inkább vagyok egyedül, sőt feszült is leszek, ha nem lehetek egyedül.

Haragszom a világra is, hogy így alakult az életem, mert nagyon szerettem volna fiatalon anya lenni. A hormonokkal is küzdök emiatt, plusz a fájdalom a szívemben, hogy ez már nem valósulhat meg.

Bocs, h hosszú lett, de így teljes a kép.

Köszi annak, aki válaszol!