Mit szólnátok hozzá, ha hirtelen egy ilyen világba csöppennétek? Tetszene az új környezetetek vagy nem? Miért?

A pároddal egy másfél szobás budapesti házban ébrednél reggel 6kor.

A gyerek sír a rácsos ágyban, a párod elvonul megetetni, te addig felöltözöl.

A gyerekre is rákerült a tiszta pelus és a szájába a cumisüveg, így mindjárt megnyugodott, eszel pár frissen sült vajas pirítóst, aztán bemész dolgozni a közeli MÁV-telepre.

Felügyelsz az állomás rendjéért, és személyesen kint vagy a vagonokba való berakodásért. Valahol Dél-Budán vagy, esti rossz álmodban itt egy Campona nevű multiszuper bevásárlóközpont állt, de szerencsére felébredtél belőle és a valóságban nincs ott ilyesmi, csak erdő, gyárak, és vasút.

Ebédidő van, kapsz kaját a munkahelyi kantinból (pl. főzelék), ebéd közben jókat dumáltok és nevettek a munkatársakkal. Pont olyan, mint annó az iskola.

Ezek után jön az újabb menet, figyelni kell azokra a vagonokra, el kell üldözni az állomási lámpákat kilőni akaró sihedereket!

Eljött az este, vége a munkaidőnek. Munkatársaiddal az állomási Resti kocsmájába vonulsz sörözni meg vodkázni. A TV-ben éppen egy focimeccs megy, meg pár Zoltán Erika és Csepregi Éva-dal.

Besötétedett, a csillagok fényesen ragyognak az égen. Hazasétálsz a Dunapartra a családodhoz, útközben eszedbe jut a "Dunaparti Csónakázban" című régi nóta.

A feleséged vacsorával vár (leves és sült virsli vagy fasírt), együtt játszotok utána a babával, aztán elviszi fürödni, lefektetni, aztán jön a szex, meg az alvás.

Rémálmodban eljőn pár kusza gondolat, "Facebook", "SJW", "migránsok", azonban te csak legyintesz ébredés után, ez nem a valóság, valójában ilyen szörnyűségek nem történhetnek meg.