Mi lett a nagy álmokkal? Csak azt vettétek észre, hogy elment mellettetek az élet és végül nem alkottatok nagyot? (hosszú)

Most tipikusan arról, a média által suggallt ferde képről beszélek miszerint nagyon fiatalon kapd el a fonalat légy gazdag vállalkozó, legyen nagy házad, egy egészséges család, egészséges mentális állapot, luxus autó, kirándulások stb..

Szerintem mindenki eljátszott ezzel a gondolattal, de nagyon keveseknek adatik meg. Miért? Hisz úgymond mindenkinek itt a lehetőség akinek van keze lába.

Valóban az emberek nagy többsége akár a szociális minta miatt is, egyszerűen nem is gondolkodik el ezen, nem is hiszi el magáról, hogy lehet sikeres és akár vállalkozó, mert sokszor nincs is miből. Marad a "rabszolgasors".

De aki egy kis tőkét összetud gyűjteni és befekteti annak is 90%-a bebukik Magyarországon az első 2 éven belül (statisztika-kezdő vállalkozások).

Én magam is vállalkoztam. A kellő jóhiszeműséggel áltam neki, de a kőkemény valóság, hogy a bőrt is lehúzzák az emberről és kiszámíthatatlan a jövőkép. Mondhat nekem bárki bármit, ideggel jár. Minden szinten stresszel jár ha 100 milliók forognak, ha csak pár millióval sakkozik az ember.

Az életstratégiám közt mindig az szerepelt, hogy alkalmazotti lét mellett összegyújtök pici pénzt amit majd egyszer befektetek, össze is gyújtöttem de sok esetben "elbuktam". És eközben mindent megvontam magamtól mert spóroltam.

Most úgy állok neki, hogy dolgozok inkább alkalmazottként. Amit félrerakok azt elköltöm magamra, utazásra stb.. Akkor eszerint egy tipkius céltalan fogyasztó lennék, aki megalkudott? És feladta a harcot? Vagy igazából nincs is harc és lazán belekéne szarni mindenbe, mert gazdag csak az lehet aki annak született? Mert kemény munkával, alkalmazotti fizuból később akár család mellett elég lehetetlennek tűnik kockáztatni vállalkozni.

Nehéz kilépni ebből a vállalkozói felfogásból, de úgynézki szüneteltetem és kimegyek külföldre dolgozni.

Ti hogyan látjátok az életet? Hasonló korú fiatalok véleményére is kíváncsi lennék.

26F