Ti realizáltátok már, hogy vége annak az életnek, aminek most az utolsó óráit rúgjuk és pusztulás lesz a Földön?

A médiából dőlnek a hírek, hogy klímaváltozás így, klímaváltozás úgy és nagy bajok vannak. Ezt hallja az ember, de igazából nem realizálja, mintha valami nagyon messzi jövőről beszélnének neki és igazából nem jut el az agyáig. Mint mikor egy életerős, fiatal rokonodról mondják, hogy hónapjai, pár éve van hátra, de hát te látod, hogy tele van vitalitással, és egyszerűen nem tudod elhinni, hogy a teste hamarosan összeomlik és már-már jobban hiszel saját szemednek, mint a doktoroknak, "nincs itt semmi baj, itt tévedés van". Én is ebben az állapotban voltam pár nappal ezelőtt, addig, ameddig egy környezetmérnök ismerősömmel le nem ültem beszélgetni. Egyszer csak odafordult hozzám a társaságban, ahol én voltam a huszonéves, és mindenki más harmincas, negyvenes, hogy "a te generációd lesz az első, akik bizonyítottan alacsonyabb életszínvonalon fognak élni, mint a szülei generációja". Megkértem, hogy fejtse ki és hát elmesélte részletesen, hogy neki hogy történt a realizáció - másodéves volt az egyetemen, mikor ült az iskolapadban és rájött, hogy innen már nincs visszaút. Még a legpozitívabb jóslatok is század végére jelzik előre a katasztrofális eseményeket. Azóta úrrá lett rajtam a klímaszorongás és olyanon is gondolkozom, hogy egyáltalán családot alapítsak-e, vagy minek tanulok ennyi pénzért Budapesten, miközben inkább el kéne húzódjak egy természetközeli helyre megtanulni az önellátást, akkor van némi esélyem az x% túlélő között maradni. A beszélgetés óta nap mint nap nézem Budapesten a pazarló emberi tevékenységeket, és teljesen kiakasztanak az emberek és legszívesebben ordítanék, hogy "hééé térjetek már észhez, a kis tyúkszaros életetünkből tekintsünk már fel, hogy ott lebeg a bárd a fejünk felett folyamatosan". Ti hogy vagytok ezzel?