20-30 fiatalok. Ki hol tart az életben? Úgy alakul ahogy eltervezted? Többi lent

Elvégeztem az iskolát, ahova jártam, bár a szakmát nem szeretem. Dolgozok, jó vagyok abban, amit csinálok. Nem felhőtlen a helyzet az életemben, és nem vagyok vele elégedett, de valahol tudom, hogy csak az én hibám. Nyitott lennék én, de sokat dolgozom, kevés a lehetőségem bármit is csinálni, a fent maradt időmet pedig a régi osztálytársakkal, barátaimmal töltöm, még ha nagyon ki is merülök tőle.

21/F

Van 1-2 millió spórolt pénzem, de amúgy sehogy. Szülőkkel lakok. Hétvégén mindig össze futunk a haverokkal.

26f

Sehol

22/g

Sokminden nem úgy alakult, meg nyilván 30 éves koromra többet szerettem volna elérni, de alapvetően így sem katasztrófa az életem.

Amiket nem értem el és bánok:

- Nincs nyelvvizsgám, és sajnos a nyelvtudásom sem jó.

- Nincs diplomám, félbe hagytam a "célegyenesben" pedig előnyös lenne a végzettség.

- Nincs évek óta párom, párkapcsolatom.

- Albérletben lakom, szobát bérelek, ez elég koli fíling.

Viszont amiket elértem:

- Feldolgoztam a legtöbb gyerekkori problémámat.

- Túlléptem nagyjából az alkoholista apám lelki terrorjain.

- 3-4 év szakmai tapasztalat, nem kis projekteken.

- 400+ ezres fizetés

- Közel 10+ millió negtakarítás

- Jogosítvány önerőből és céges autó magán használatra is.

- Elég jó a kapcsolatom öcsémmel, igazi minta testvéri.

- Vannak barátaim, kijövök a munkatársaimmal, van szociális életem azon a szinten amin akarom hogy legyen.

- Megtaláltam a nekem való hobbit ami kikapcsol. Rengeteget kirándulok, túrázom amivel a környék és az ország jelentős részét megismertem.

Összességében egész jól haladok. Nem én leszek a világ legsikeresebb embere, de 1-2 éven belül össze fogok tudni hozni egy saját kis lakásra valót onnantól meg csak gyűjtögetni kell és ha csak nem üt be valami akkor leélem a magam viszonylag boldog, unalmas kis életét.

Amióta a "felnőtt életet" kényszerülöm élni, azóta konkrétan nem volt jó döntésem.

Rettenetesen sok pénzt veszítettem.

Magyarországtól a legmesszebb talán Bécsben voltam.

Tavaly már eltöltöttem egyhuzamban 3 éjszakát "idegen helyen" (nem otthon), előtte legutóbb 2013-ban.

Dolgozni alapvetően utálok.

Kicsit olyan érzés az életem, hogy bármit és bárhogy teszek, nem segít.

Zombiként hajszolom túl magam továbbra is.

Amúgy tanulással telnek a napjaim.

Valamennyi szociális-mivolt van bennem, de nagyon sok egyedüllétet igénylek. Inkább introvertált vagyok - ezért régebben se találkoztam heti szinten nagyobb társasággal, most se

Bár van, akikkel 1-2 havonta sportolunk, sörözünk.

27N

#4 22/Géza? :D

Végzős egyetemista vagyok, sokat tanulok, szeretem a szakomat. Nemrégiben kaptam egy szuper gyakornoki munkát egy nagyon jó helyen. Két napra rá rámtalált életemben először a szerelem is, boldog vagyok. Jó családi hátterem, és úgy alapjában véve jó életem van. A szerelemben korábban mindig szerencsétlen voltam, de most az is összejött. Egészség fronton ért egy nagy balszerencse a nyár végén, de ezt leszámítva minden más rendben van. Sportolok, vannak jó barátaim, a szabadidőmet mindig többnyire inkább velük töltöttem, mint otthon punnyadással.

22/L

#6-os én igazából csak egy dolgot akarnék abból amit elértél "Feldolgoztam a legtöbb gyerekkori problémámat.".

Vagyis hasonlót, de igen ez lenne a legnagyobb vágyam hogy kibéküljek magammal, és szeressem magam. Mivel nem szeretem magam nem igazán élvezek semmit. De tényleg nem hoz semmi lázba, hiányzik az az érzés hogy élek. Mint egy üres test. Legrosszabb hogy nincsenek meg a jó, boldog érzések, a lelkesedés... viszont a rosszak megvannak. Szóval vagy semmit nem érzek vagy szarul érzem magam. Akarnék egy társat magam mellé, de észre sem vesznek az emberek. Néha úgy érzem ha csinálnék valami figyelem felkeltőt, vagy valami nagyon feltűnőt akkor se vennének észre. Mintha nem léteznék. Nincs ennél rosszabb. Szóval hol tartok 21 éves létemre? Egyetemre járok holott nem szeretem amire járok, és nincs is olyan ami lázba hozna... nem motivál a pénz, se a felszínes dolgok. Csak annyit akarok hogy találjak valakit aki szeret, és én is őt. Biztos vagyok benne hogy akkor jobb lenne, és össze szedném magam. De nem megy... minél jobban akarom annál inkább nem sikerül. Szóval irigylem azokat akik szegények, de boldogok. Én szegény vagyok minden téren, és legkevésbé sem boldog. Általában az egyedül töltött időmben sírok, vagy fantáziálok egy boldog életen, vagy bármin ami segít elszakadnom. Egyébként vannak barátaim, megvan minden lehetőségem az összeülésekre, bulizásokra, de hiába mert semmit nem segít. Múltkor elindultam haza a buliból, és sírva mentem haza. Nem tudom miért mivel a buliban minden oké volt. Talán magányosság miatt nem tudom. Szóval hogy megy? Szarul.

és te kérdező? neked hogy alakul?

21/F

Ki hol tart? Megvan az érettségim, egy szakmàval, és most csinálok még egyet. Vannak terveim még amik közeliek.

Úgy alakult ahogy tervezted? Hát, félig meddig. Lehetne normális munkahelyem erre a 1,5 évre, mert eléggé siralmasan élek most a suli mellett.

Hogy telik a napotok? Attól függ, hogy dolgozom, sulizok vagy csak pihenek. Ha dolgozom, reggel 7-kor kelek, és este 10-ig dolgozom, éjfélre érek haza. Nekiàllok főzni, eszek, fürdök, alszom.

Ha suliba megyek, akkor viszonylag sokàig alszom, aztán összepakolok, felülök a buszra, átszàllok és megyek suliba.

Ha pihenőnap van akkor a műveimet rendezgetem vagy nyelvet tanulok.

Általában hétvégèn dolgozom, és szombaton mindig sulim van.

Mennyire vagytok nyitottak? Nemrèg költöztem. Egy idegen városban vagyok, idegen emberekkel körbevève. Csak a páromat ismerem szinte. A melóhelyen van akivel jóban vagyok, de azèrt "barinőm" nincsen. Suliban pedig elég nehéz lenne barátkozni, mert én vagyok az egyetlen lány és én vagyok a legfiatalabb is. :D

Ha ritkán hazamegyek az otthoni baràtaimmal azért elmegyek bulizni, kocsmàzni, kiruccanunk mindig. Pàrommal túràzni szoktunk.