20-30 fiatalok. Ki hol tart az életben? Úgy alakul ahogy eltervezted? Többi lent

Jobban alakul, mint terveztem.

Napjaim munkával telnek, nagyon szuper állást találtam, sokkal jobbat mint hittem. Most tavasz óta az megy, hogy munka után még több munka jön, de már lassan a házfelújítás végére érünk. Nem is tudom már, mit fogunk csinálni esténként és hétvégén a szabadidőnkkel. :DD

Hétvégi összeülésekre mostanában ugyanezért nem volt alkalom, de lassan újra lesz időnk, szeretünk haverokkal lenni, még így is szorítottunk időt 1-2 koncertre nyáron. Tv nem is lesz bekötve nekünk. :'D

Egyébként hogy kicsit relevánsabb és komolyabb választ is írjak, normális esetben amikor nem a koszt túrjuk látástól Mikulásig, akkor a hétköznapok úgy telnek, hogy meló, haza, kis házimunka ami épp akad, utána vacsora és lazulás, hétköznap nem szoktunk menni sehova, max néha elugrunk biliárdozni este aztán annyi, de inkább otthon olvasás, társasozás, videojáték, stb. Hétvégén nagyobb otthoni munkák, ha csak tehetjük akkor túrázás, haverokkal találkozás, sütés-főzés, stb, nyáron el szoktunk ugrani sátorozni valahova, hasonlók.

26N

Hát, nem tudom. Grafikus vagyok. Befejeztem egy ehhez kötődő egyetemet, sokat nem ért, de közben autodidakta módon tanultam. Ez elég jól ment, egyből kaptam is állást egy egészen jó és ismert cégnél. Fizu nem volt nagy, de nem volt nyomás, volt féligfizetős céges lakás, szépkártya, bérlet, meg három-négyhavonta céges bulik. Angyali munkatársak, imádtam őket.

Az egyik főnököm viszont -nem tudjuk miért- nem viselt el. Vagy emlékeztettem valakire, vagy csak szimplán nem bírta a pofámat, mindenesetre mindig nyarvogott MÁSOKNAK arról, hogy én így rosszul csinálom, meg úgy(megjegyzem laikus a szakmában, teljesen mást tanult). Azt mondta, vagy változtatok, vagy megyek, de hogy ő szeretné, ha maradnék és gondolkozzak. Mondtam neki, hogy nincs szükségem gondolkozásra, nincs kedvem tovább ahhoz, hogy folyamatosan generálja a problémákat, úgyhogy viszlát. Csalódott volt, de ez jól esett.

Nem túl felnőttes döntés volt, de mivel épp ezt megelőzően kaptam egy egész jó emelést, kiköltekeztem magam, ezért nincs sok félretett pénzem.

Hazajöttem szüleimhez, élem a kisvárosi életet, etetem a bárányokat, bontom ki a tetőt, nevelem az új kutyánkat, ilyesmi. Élvezem, kicsit elegem volt már a nagyvárosi életből.

Közben persze dolgozom a portfóliómon, egész jónak számítok a szakmában, keresgélek új munkahely után, nem kapkodom el.

Gondolkozom, hogy vállalkozzak, tanítsak, vagy beosztottként dolgozzak a továbbiakban.

Az egyetem alatt volt kapcsolatom egy nemzetközi szinten is neves filmes céghez, nemet mondtam, azt mondtam, első az egyetem. Ezt nem szabadott volna, már rég Izlandon keresném az itthoni házra való pénzt. :)

Barátnőm van, társaságom van, heti szinten van programunk, társasozás, kocsmázás, koncertre járás. Nyitott vagyok szociálisan, bulizunk is, de van, hogy estéket átfifázunk egy haverommal.

Na, megyek kávézni.

27f

Szóval nem pont úgy alakult, ahogy terveztem, de nem is rosszul, általában azért véghezviszem, amiket kigondolok.

Én ott csesztem el az egészet, hogy nem volt terv, csak valami idealista álomkép, hogy ez lesz, így kell lennie. Terv nélkül pedig nincs mit véghezvinni, nincs miért kűzdeni, kűzdelem nélkül pedig semmilyen eredmény nincs.

Ennek ellenére sokkal jobban állok, mint amekkora pofáraeséseket elkönyvelhettem volna ezzel a hozzáállással.

Jogosítvány, nyelvvizsga, szakma, autó, nem túl megerőltető meló, az ehhez arányuló fizetés egész jó, van megtakarítás is, viszont nem vagyok elégedett.

A legfőbb hibák, amiket elkövettem, hogy aszociális magatartásból adódóan az amúgy sem túl pezsgő társasági életem gyakorlatilag teljesen megszűnt, otthagytam a főiskolát, és a második tanult nyelvemet félbehagytam.

Kellene az a még egy nyelv, kéne a diploma, hogy ne rekedjek meg, és nem ártana szocializálódni sem.

Viszont kezdem magamat már öregnek érezni.

27F