Hogyan képesek egyes emberek a péntek délutánjukat és estéiket is tanulásra pocsékolni? Mikor akarnak élni?

Itt milyen szakmákról álmodozik a legtöbb kis görcs?

Értem én hogy jó ez a szöveg egy ultimate érvnek hogy "majd ők a 12 emeletes családi palotájukban szürcsülik a 12 karátos csészéből a kávét, te meg robotolsz", de vegyük már észre hogy az egyetem minden csak nem garancia a jól fizető munkához.

Sőt, megsúgom hogy annyi előnye van a dipőlomának, hogy olyan munkát végezhetsz vele (megkapod a lehetőséget legalábbis...) amiben tiszta marad a kezed.

Utána lehet nézni, a legjobban bizony a munkaruhás, nap végére tetőtől talpig cement, meg téglaporos építési vállalkozó keres.

Nem a 6 évet egyetemen tanult, 2 nyelvvizsgát letett patikus, meg alulfizetett kórházi alkalmazott fog az audival meg a béjemwével döngetni a penthaous jellegű háza előtt, hanem a villanyszereléshez, burkoláshoz, tetőszerkezet kivitelezéshez, padlófűtés elkészítéséhez értő vállalkozó.

Miért?

Mert az a trend hogy mindenki fehér galléros high-intellektüel akar lenni, és baromi kevés a vállalkozó.

A gyárban a prolit pár éven belül tényleg leváltja a robot, de olyan robottól még iszonyat messze vagyunk ami házat épít, villanyt szerel, szobát fest, kazánt szerel...

Ergo monopol helyzetben vannak, így annyit kérnek amennyit van képük.

És pont a hipermagas akadémiai tudású professzor PhD posztdok emberek maradnak jellemzően albérletben, ahonnan a CSOk ad lehetőséget nekik egyedül kitörni.

Ne hülyítsük már magunkat, meg egymást ezzel a hülye amerikai álom szerű dumával hogy "aki keményen tanul az milliárdos lesz előbb utóbb".

Nem. A világ kereslet-kínálat elven működik. És jól láthatóan nem akkora a kereslet az egyetemi képzésekből kikerülő diplomások túlnyomó részére, hogy jobban éljenek mint az építőipari emberkék.

Épp elég akadémikusi embert ismertem meg, egyetlen lehetőségük arra hogy tisztességesen megéljenek vagy az volt hogy piacképessé képezték magukat, vagy elhagyták az országot.

Itthon aki komolyan jól akar élni ne orvosin, meg közgázon, vagy bármilyen TTK szakon szórakozzon (az informatikust kivéve) hanem építőipar.

Csak hát ott nem lehet tisztán maradni, és bizony munkaképtelen vagy ha meghúzod az izületi szallagodat.

De ez a kemény valóság, nem az hogy majd kísérleti kutató fizikusként jól röhögsz a villanyszerelő sógoron, mert az panelban lakik. Jellemzően fordítva van.

btw, new higgye senki se hogy én valami vállalkozó atyaúristen lennék...

Sajnos későn jöttem rá ezekre, baromira nincs lehetőségem becsatlakozni az építőiparba.

BSc végén kémián húzom a szekeret, és baromira semmit nem ér a hamarosan megszerzett alapdiplomám.

Lehet menni esetleg valami bedolgozó mindenki lótifutija laboros asszisztensek havi nettó 130 000-ért.

De MSc-vel is valahol 250 000 körül realizálódnak a bérek. Ebből nem építek még 50 éves koromra se kacsalábas palotát és német presztizsautós garázst mellé...

Ellenben az integrálni nem tudó, periódusos rendszert nem értő, titrálni nem tudó építési kivitelezővel, aki nagyon kényelmes kis életet összehoz magának már 30 éves korára hitel nélkül.

32-es akkor mondok egy szakmát programozó,na az igenis jól keres,kezdő 350e nettó sőt hallottam már 400e-t is.

Itt sok lehetőség.

Aha építőipar majd a válságban is ezt mond amikor majd a körbetartozások meg ez az amaz lesz meg majd amikor összeomlik a piac.

IT-s meg mindig kell és azok jól is élnek.

Amúgy tanulás nem csak egyetem hanem önfejlesztés minden sikeres ember olvas állandóan.Warren Buffet olvass utána mit mond.

Kérdező nem hiszem,hogy vállalkozó mert annak is keményen kellene dolgoznia,nem csak ott terem a pénz.

#32:

Sok igazság van abban, amit írtál, de sok tévedés is.

Azok az emberek, akik sok időt fordítanak önképzésre, jellemzően nem az akadémikus világban akarnak elhelyezkedni, nem az Msc-re vagy a Phd-re tanulnak ennyit, hanem van egy munkájuk, és amellett képzik magukat folyamatosan, hogy egyre jobbak legyenek, és egyre jobb állásuk lehessen. Nem az MTA tagjai akarnak lenni, hanem minél több pénzt akarnak keresni.

Viszont abban igazad van, hogy alkalmazotti státuszban (még ha IT-s is vagy) sose lesz kacsalábon forgó palotád luxusterepjáród stb., aki ilyet akar, annak vállalkoznia kell, ez tény. Nem feltétlen az építőiparban, egy IT-s kontraktor is megkeresi azt a pénzt, amit egy burkoló vállalkozó.

Végezetül pedig szeretnék egy kicsit a saját életemről is írni.

Programozó vagyok, alkalmazotti státuszban, és viszonylag sok időt fordítok a szabadidőmben az önképzésre.

Igen, többet keresnék burkoló vagy kőműves vagy valami hasonló vállalkozóként, mint egy alkalmazott programozóként.

De tényleg a pénz a legfontosabb?

Nem keresek rosszul, meg vagyok elégedve vele, és most itt őszintén bevallom, hogy nekem a pénznél többet számít a rugalmas munkaidő, a home office, az irodai környezet, és az intelligenciát/kreativitást igénylő feladatok. Szóval ha burkolóként 5x annyit keresnék, mint most programozóként, akkor sem lennék burkoló, mert az nagyon nem az én világom.

Jelenleg Magyarországon dolgozom egy bankban programozóként, de az utóbbi hetekben kaptam LinkedIn-es megkeresést egy gibraltári online sportfogadó cégtől, egy brüsszeli Európai Bizottságnak dolgozó szoftvercégtől, és egy barcelonai hotelfoglalásos rendszerekkel foglalkozó szoftvercégtől. Nem biztos, hogy mindenhova felvennének, de nekem ez a hatalmas szabadság, hogy bármikor válthatok országok és iparágak (pénzügy, sportfogadás, adminisztráció, hotelfoglalási rendszerek stb.) minden pénzt megér, és nem lennék akkor sem burkoló/kőműves stb., ha havi 3 milliót összeszedhetnék vele.

És még egy dolog.

Én alapvetően nem a pénz miatt csinálom ezt az egészet.

Nem azért tanulok/gyakorlok egy csomót a szabadidőmben, hogy kacsalábonforgó palotám megyen, luxus cabrióm, meg fitnesz csajom, meg hogy a Yellowban vagy hol az Istenben bulizhassak, ha ezt akarnám, akkor biztos valami vállalkozó lennék, hanem azért, mert szeretek és élvezek új dolgokat megtanulni.

Ahogy az asztalosnak jó érzés (gondolom), hogyha a munkája végén egy szépen faragott gyönyörű asztalt ad ki a kezei közül, nekem meg az a jó érzés, hogyha egy szépen megírt, jól működő programot.

34-es jól írod kolléga.

Aki értelmes az kerüli az MTA-t meg a közszférát is.

Amúgy egy programozó alkalmazottként is simán megkeresi az 1,2M nettót is mint vezető fejlesztő,Architectként még többet is,aztán nem beszéltem ha hozzá gyúr pár soft skillt is akkor projekt vezető meg csoportvezető lesz mindjárt még magasabb a fizu aztán ha ezt vegyited kontraktorkodással két nyelv felső fokú ismeretével,plusz akár etikus hacker tudással mindjárt eljutunk,hogy a havi 12e EUR meg is van.

Ehhez persze állandó tanulás képzések kellenek.

De lehet programozóként is nagyon magasra jutni.

Nekem volt vezetőm villamosmérnök volt aztán most Engineering Manager vagy afelett 34 évesen,28 éves kora óta vezető.

BMW,luxus lakás,utazások,luxus étterem,elit helyek minden játszott nála,pedig ő is alkalmazott csak.

Mi lenne ha kontraktor lenne.

Hát igen, tök reális hogy majd minimum 10-20 milliós műszerparkot szerzek majd be hogy analitikai kémiai, vagy élelmiszerbiztonsági vállalatot nyissak...

Ja, nem.

A természettudományokon ez a baj:

-Akadémikusi lenézés fentről (bsc-vel kb örülj ha már bevesznek egy kutatásba mint segédmunkatárs).

-Iszonyatosan le vannak osztva a lapok a piacon, nem nagyon tudsz beszállni az óriáscégek közé, nagyon magas az ilyen jellegű cégek (biotech, medical research&development, etc) bebukása, plusz az aszközök méregdrágák (monopol helyzetben van a legtöbb spektroszkópokat gyártó, nincs oka rosszul éreznie magát ha a 100 000-et érő gépet 800 000-ért adja).

-nagyon lassan térül meg. Egy weblapfejlesztés sokkal nagyobb keresletből meríthet, és kisebb a ráfizetés. Tulajdonképp ember és számítógép kell hozzá.

Na ezért más a lány fekvése természettudományos és IT szektorban.

#35:

Átfogalmazom kicsit a mondandómat.

Én inkább úgy értettem a dolgot, hogyha az lenne az életcélom, hogy minél több pénzt keressek, akkor arra egész biztosan lennének gyorsabb/könnyebb utak, mint a programozói karrier.

De - ahogy már fentebb is írtam - nekem nem ez az életcélom, hanem egyszerűen csak szeretek programozni, szeretek rendszereket tervezni, szeretek feladatokat megoldani, és szeretek minél jobb munkát kiadni a kezeim közül.

Lehet ezzel egyszer elérek egy havi 12.000 eurós állást, lehetséges, de nálam sosem ez a cél, ez maximum a végeredmény. A cél, hogy egyre jobb legyek, és egyre jobb munkát tudjak kiadni a kezeim közül, ha ezzel valaha megkeresek 12.000 eurót, az tök jó, de ha csak 6.000-et vagy 3.000-et, az is tök jó.

Most keresek olyan 2.500-3.000 körül és nagyon kényelmesen megélek belőle, és nem érzem azt, hogy bármi is hiányozna az életemből. Nyilván ha 4x ennyit keresnék, azt is el tudnám költeni, de nem vágyom rá. Nem akarok sem luxusházat, sem luxusautót, sem luxusbarátnőt, én személy szerint nem hiszek abban, hogy ezek adnák meg a boldogságot.

szóval megint eljutunk oda hogy :

1. Tanulj, különben csóró melós leszel

2. Najó, nem is olyan csóró az a melós, és jó néhány évig még felfelé ível Mo-n az építőipar, szóval hidfeg verítékben sem kell esténként aludnia mikor omlik a kártyavár, DE (!) akkor is megéri tanulni mert mennyi mindent el lehet érni egyetemi végzettséggel.

3. Najó, igazából csak az IT képzésből kijövőknek van lehetősége válogatni a munkák közt, meg home office-ozni, meg otthon a szobából start up-ot indítani, és 28 éves korára CEO-vá felkúszni, és az orvos, kutató, meg úgy általában bármi ami az államhoz van kötve az örül ha hónaptól hónapig elvan...

Savanyú a szőllő?

Igen.

De az kifejezetten zavar, hogy az IT-sek kb csak maguk karrierjéből indulnak ki, és osztják az észt (én elhiszem hogy nagyon értetek ahhoz amit csináltok, és ráláttok a munkátokra, de megfeledkeztek arról hogy más munkák más lehetőségeket rejtenek)

És ahogy a 34-es válaszoló írta (aki egyébként a stílusa alapján tök szimpatikus beszélgetőpartnernek tűnik), az embernek bizony a pénz nem az egyetlen célja, ha minőségi életet akar élni.

A munka tölti ki az életünk saccper 1/3-át.

Jó dolog ha azt csinálod az életed 1/3-ában amit szeretsz, vagy legalább nem utálsz, és nem folyamatos kényszerpályán vagy miatta.

Számomra az infó egfy ilyen dolog lenne.

Nem élvezek kódsorokat írni, nem élvezek informatikai irodalmat böngészni, hidegen hagy.

Engem más köt le, más érdekel (kolloidok, lipid bilayer-be csomagolt anyagok).

Ne akarjunk már mindenkit informatikussá képeztetni, mert kb ugyanaz a szint, mint amikor a kormányunk mindenkiből asztalost, és burkolót akar képeztetni.

#38

Ez a "tök szimpatikus beszélgetőpartnernek" dolog kedves és jól is esik, köszönöm.

Alapvetően egyetértek veled, én sem gondolnám, hogy mindenkit informatikussá kellene képezni, ez nyilvánvalóan nem megvalósítható dolog. Viszont jelen pillanatban hiány van informatikusokból, jól is lehet vele keresni, így, aki érez efelé a terület felé affinitást, azt érdemes informatikussá képezni.

De ugyanígy burkolókból/kőművesekből stb. is nagy hiány van, így, aki affelé a terület felé érez affinitást, azt érdemes azzá képezni. Pont emiatt sajnálatos egyébként a szakmunkás képzések meredek hanyatlása, de ez egy másik téma.

Nem vagyok otthon ebben a biológiai/gyógyszeripari kutatási területben, de én full laikusként, azt gondoltam/gondolom, hogy ezen a területen is nagyon jól lehet keresni. Mármint inkább nagy gyógyszergyárak alkalmazásában, és nem az akadémikus pályán.

Kicsit hülye példa tudom, de az Agymenőkben Bernadett is egy nagy gyógyszergyárban volt kutató (vagy valami ilyesmi), és baromi jól keresett vele. Ezért is lepett meg kicsit, amiket írtál.

Viszont azzal szintén egyet kell, hogy értsek, hogy nem feltétlen lehet minden területen plusz önképzéssel előbbre lépni. IT területen speciel igen, ez is nagyon vonzott benne, mikor szakmát kellett választanom.

De például buszsofőrként nyilván értelmetlen neked péntek este önképzéssel foglalkozni, mert buszsofőrként kb. előrelépési lehetőséged sincs, nem tudod magad hova képezni. De például egy kormányablaknál dolgozó ügyintézőként is, ha teszem azt, te péntek este önszorgalomból a közigazgatási törvényeket bújod, akkor is nehezen tudsz hova előrelépni.

Szóval igen, ez a "szabadidőmben képzem magam, és ezáltal előbbre jutok a karrieremben" dolog nem érvényes minden szakmára, sőt.

Ennek ellenére az eredeti kérdésre mégis ez a válaszom. Valószínűleg azok töltik a péntek délutánjaikat/estéiket tanulással és önképzéssel, akik olyan szakmában dolgoznak, ahol ennek van gyakorlati haszna, ahol ennek következtében idővel egyre magasabb fizetést tudnak kiharcolni maguknak.