Sírsz a buszon én pedig odamegyek és megkérdezem, hogy mi a baj. Mit reagálnál?

Az attól is nagyban függ, hogy pontosan mitől borultam ki annyira. Nem biztos, hogy beavatnálak (legfeljebb csak 1-2 mondatban), viszont az előző válaszolókhoz hasonlóan én is biztos meglepődnék, viszont nagyon értékelném ezt a gesztust, és bizos, hogy már pusztán ettől is jobb kedvem lenne egy kicsit :)

Körülbelül egy éve, tavaly január végén sírtam el magam buszon (na, nem bömböltem torkom szakadtából, csak összegubóztam ülés közben, elbújtam a kabátom állig felhúzott cipzára és kapucnija mögé, és csendben könnyeztem), és emlékszem, hogy bármennyire is magam alatt voltam, jól esett volna egy hasonló kedves gesztus valakitől.

Volt ilyen. A forgalmi vizsgámról mentem haza, és még az utcán is sírtam, meg a buszon is. Nem voltunk sokan a buszon, max 5-en. Egy idősebb nő odajött megvigasztalni, jól esett.

Villamoson is rengetegszer sírtam már, de azon sok ember volt, így az ablak felé fordulva sírtam, szerintem nem látta senki. Ott valószínűleg nem örültem volna a társaságnak.