Az élet egy mókuskerék?

Tényleg nem tudom mi a baj velem, mi a fenét kellene tennem, már százszor leültem elgondolkodtam az életemen, megfogadtam hogy változtatok de mindig visszaestem, de már a változásban sem látok értelmet. 5 éve akarok változtatni de túl gyenge vagyok vagy túl lusta nem tudom mivel magyarázni. Minden nap felkelek megiszom azt a nyomorult kávét, előveszem a telefonom és nyomkodom, filmet nézek sorozatot, YouTube videókat, motivációs videókat (régebben kicsit ösztönöztek de már ezek sem érnek semmit) mind addig amég le nem merül, ekkor megfogom a laptopot és folytatom. Mihelyt lerakom elkezdek gondolkodni, hogy mennyire el van b*szva körülöttem minden, a vizsgáimra mindig az utolsó percben készülök fel az idegtől vagy nem tudom mitől ezek a nyomorult gondolatok békénhagynak. Hiába döntöm el hogy változtatok az életemen, a nyomorult gondolatok az őrületbe kergetnek, vagy ezért inkább videojátékozok és a játékokba valaki más életébe csöppenek megfeledkezve a sajátomról.

Már egy ideje beláttam hogy nem szórakozásból játszok hanem menekülésből, erőt vettem magamon, és abbahagytam, ettől most még szarabbul vagyok. Már nem érdekel szinte semmi. Az egyetemet nem kellett volna elkezdenem , dolgoznom kellett volna menni csak az otthoniak ezt a döntést nagyon nem támogadták, így hát elkezdtem az egyetemet. A barátaimat nem tudom bevezetni a házunkba mert 21 éves léttemre nincs saját szobám sem. Ezt szégyenlem és barátnőm se volt még emiatt. A szüleim sem boldogok, nekük is szar az életük nem mondják de látom. Állami ösztöndíjas vagyok, az egyetemet nem hagyhatom ott nem bírnánk kifizetni. Ezért változtatni sem birok rajta. Nem birok menni dolgozni... Nem érdekel már semmi. Így gyötörve magam elrepült a kamaszkomorom középiskolás éveim, és ugynígy fog az egyetem is. Nem tudom mi a baj velem, nincs akaraterőm, gyenge vagyok lusta, belátom. De legbelül már ösztönzést sem érzek, csak ürességet...