Tényleg butaság volt odaadni az esernyőmet?

Még ősszel jöttem haza a boltból, mikor szakadt az eső. A földön ült egy hajléktalan, dzsekije volt, de esett rá az eső. Megsajnáltam, és odaadtam az én esernyőmet, nekem úgyis volt kapucnim, és ott laktam 3 percnyire, meg otthon is volt plusz 3 esernyőnk. Szóval nem éreztem meg annak az egynek a hiányát. Odaadtam neki, elfogadta és megköszönte.

Azóta egyszer egyik barátnőmnek meséltem el, az mondta annyit ért az egész mint halottnak a csók, mert a föld attól még vizes alatta, és a ruhája is elázott, nem sokra ment az esernyővel. Plusz még én is eláztam hazafelé. Meg ennyi erővel a többi 10 ezer hajléktalannak miért nem adok esernyőt, miért csak neki? Elgondolkodtam azon amit mondott, tényleg "felesleges" volt odaadnom az esernyőt? Segíteni akartam, tudom hogy ez nem pótolja a házat, pénzt, munkát, de azt nem tudtam neki adni, viszont tudom milyen kellemetlen mikor az ember arcába folyik a víz...