Nem merem mondani a szüleimnek?

Igen, ezert meloztam 18 evesen mar szupermarketben kasszaban, es ezert brigadoztam vegeig egyetem alatt, es nem csippcsupp bolcsesz szakotvegeztem :) nekem ezert is az egyetemi eveim voltak a legrosszabb es legkemenyebb eveim eddigi eletemben. 8 ora munka, 3 ora vezetessel munkaba, es mostmar sajat haztartas fenntartasa szamomra ezert orom es semmiseg. Valamit valamiert. Viszont 18 eves koromtol mondhattam a szuleimnek hogy "nem" , mert nem toluk fuggott az eletem.

Igen. Én is ugyanezt éreztem míg nem kezdtem el dolgozni. Olyan ingyenélőnek tartottam magam és szégyeltem. Pedig csak 3,5 éves képzésen voltam. Nem is tudom mi lett volna, ha 5-6 évig vagyok eltartott. Normális, nekem is kellemetlen érzés volt. Főleg azért mert, a szüleim nem tehetősek.

Egyetemista vagy, az a munkád, hogy tanulsz. Ha nem jelentesz túl nagy terhet a családi költségvetésnek, ne legyen lelkiismeretfurdalásod.

Orulj neki hogy megkérdezik. Istenem tenyleg ez a legnagyobb bajod hogy valaki ruhát akar neked venni?

3 óráig tartott a supermarketba elmenned? ^