Előfordult veletek, hogy nagyon tiltakoztatok valami ellen, majd mégis azt csináltátok, vagy aszerint jártatok el? Fel kellett adnotok egy erősnek hitt elveteket? Undorodom a protekciótól, viszont "kénytelen" voltam igénybe venni. Hogyan tovább?

Megpróbálom nagyon röviden leírni az esetem. Adódott egy lehetőség munkaügyben, nagyon régóta vágyom erre a helyre. A volt munkatársam kalimpált értem egy olyan embernél, aki meg van bízva az emberek felvételével. Ezt azután, hogy elküldtem a jelentkezésem az állásra és úgy, hogy nem is kértem rá, hogy szóljon az érdekemben (a volt munkatárs úgy kerül be a képbe, hogy ő már az új helyen dolgozik, ahova én most pályáztam). Sikerült beszélnem a megbízottal, tetszett neki az önéletrajzom, a tapasztalataim, majd 1 hónap múlva elhúzta a mézes madzagot, hogy én leszek az egyik kiválasztott. Rá egy héttel beszéltem vele újra, amikor is azt mondta, hogy igazából sajnos nem rajta múlnak a dolgok, és bár nagyon szeretné ha én lennék az az ember akit felvesznek, mert sok jót hallott a munkámról de mások is pályáznak a helyre cégen belül. Ezen igazából felcsesztem magam, mert több mint 2 hónap várakozás után, mikor teljesen beleéltem magam, hogy enyém lesz az állás, elég kiábrándító volt hallani, hogy mégsem. Annak ellenére, hogy megfelelőnek is találtak a pozícióra. Így ismeretség révén(amit sosem akartam kihasználni, bár korábban már többször felajánlották) megszereztem a vezető elérhetőségét, aki hajlandó fogadni egy személyes meghallgatáson. Emiatt viszont iszonyatosan bűntudatom van. Eddig mindenért megküzdöttem és mindent teljesen egyedül értem el, most viszont azt érzem, hogy egyáltalán nem is érdemlem meg ezt a munkát. Nyilván csak egy meghallgatásról van szó nem biztos sikerről,de úgy jutottam ehhez a lehetőséghez, hogy azt nem én érdemeltem ki. Ráadásul teljes mértékben elítéltem eddig a protekciót, erre most én vagyok az aki ezzel él. Már azon is gondolkodtam, hogy nem élek a lehetőséggel. Nem tudom mi lenne a jó megoldás. Mindenféle véleményt meghallgatok, bírom a kritikát is, ne kíméljetek!