Csak én érzem azt, hogy nekem minden társadalmi normát be kell tartanom, de más embernek meg nem?

Én nem szemetelek, köpködök az utcán, nem hallgatok hangosan zenét, nem anyázok a közlekedés során.

Naponta látom, hogy más rongál, szemetel, köpköd, egy szóval szinte bármit megtesz, mégis látom, boldog, érvényesűl, én meg minden szavamra figyelek, nem tolakodok, csöndben vagyok. De egy munkanélküli hulladék vagyok, mert interjún még a fizetésről sem kérdezek, mert nem tudom mi a reális, nem akarok többet mondani, de kevesebbet sem. Ismerősöm meg kezdőként 500 ezer forint alatt nem is kel fel, mégis dolgozik. Belföldön, és hetel, én meg ugyan arra a munkára 300-at mondtam és én is kezdő vagyok. De valamiért nem vettek fel.

Jó, keresek másikat, csak lehangol, hogy nem akarok pofátlan lenni, mégis az nyer aki az.

Nem vagyok való e világra, igaz,?