Lányok akinek nincs pasija, ti hogy bírjátok a bezártságot?

Nem, nem mászkál el senki...

23n és rosszul, elmebetegek a szüleim...

Mit számít ebből a szempontból, hogy van-e pasim vagy nincs? :D Szerintem még rosszabb is annak, akinek van, mert ha nem együtt élnek, akkor vagy megszegik az ajánlásokat és találkoznak, vagy nem és hetekig, esetleg hónapokig nem láthatják egymást.

Amúgy elvagyok, nem nagyon különbözik az itthonlét attól, ahogy egyébként élek, egyébként sem vagyok ilyen nagy elmászkálós, társaságba járós ember. Nem unatkozom, csinálom home officeban az orvosit (egy vicc az egész 😂), intézem a ház körüli dolgokat. Egyedül az egyetem hiányzik, baromi sokról lemaradunk azzal, hogy nem tudunk gyakorlatokra járni.

Jól, bár rengeteg programot le kellett mondanom, ami elszomorít.

Napi szinten videochatelek a barátnőimmel, bár hiányzik a személyes találkozás.

Egyébként nem tudom miért fontos a kérdés szempontjából, hogy van-e barátom, tekintve, hogy a nővérem se találkozhat a barátjával.

19/L

Magamnak való vagyok és közvetlenül a vészhelyzet kihirdetése előtt rengeteg volt a rohanás, az ember, a munka és az egyetem sok volt. Így egyelőre emberből untig elég a távoktatás és a melóban a call-ok.

A szabadban lét kezd hiányozni, bár egyébként se szoktam a szabadban lenni, mert munkán kívül minden időmet leköti a tanulás.

Unatkozni csak évek után tudnék, lekötném magam. Már úgy értem, akkor is, ha csak a home office lenne, suli nem.

27N