Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Huszonévesek, ti lánynak/nőnek...

Huszonévesek, ti lánynak/nőnek, vagy fiúnak/férfinak érzitek magatokat?

Figyelt kérdés

Azaz érzitek már magatokat elég "nagynak" ahhoz, hogy nőként, férfiként tekintsetek magatokra, vagy még inkább lánynak/fiúnak tartjátok magatokat? :D

És hány évesek vagytok?


2020. ápr. 10. 14:50
 1/9 anonim ***** válasza:
82%
Munkában és úgy általában az életben nőnek. Baráti társaságban viszont lányként hivatkozunk egymásra. Pl. Nem azt mondom, hogy találkozom a nőkkel, asszonyokkal, hanem a lányokkal.
2020. ápr. 10. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
96%

Én nőnek érzem magam inkább. Ugyanannyi felelősség van a nyakamon, mint bármelyik felnőttnek és nem viselkedek már olyan szélsőségesen, mint mikor tapasztalatlan kislány voltam. Biztos érek még, de sokat nem fog változni az életem. Eltartom és ellátom magam, külön élek, fizetem a tandíjam, magam intézem az ügyeimet és magam járok utána dolgoknak. Érdekelnek a közéleti kérdések és a világ eseményei, nem tudom magam már úgy elengedni, mint mikor anyámék összekapartak


24N

2020. ápr. 10. 14:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
100%
Egyiknek sem. 29 vagyok.
2020. ápr. 10. 15:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:

Kérdés, mitől lesz férfi egy férfi, mitől lesz nő egy nő, vagy mitől marad fiú, illetve lány valaki.


Én harmincon túl is gyereknek érzem magamat lélekben, és szerintem 80 évesen is annak fogom. Holott gyereknek is már koravén voltam, nyegle kamasz időszakom meg soha nem is volt. Mégsem érzem, hogy egy hű, de férfias férfi lennék, akár kivül, akár belül. Sőt, nagyon sokszor előfordul, hogy nálam valójában 5-6-7 évvel fiatalabb srácokat férfiasabb férfinak látok magamnál.

Ettől még felnőttként csinálom a dolgaimat, de mivel a férfiassághoz egyfajta ego, egyfajta nemi érettség is tartozik, ami belőlem teljesen hiányzik, ezért nem érzem magam teljes értékú férfinak.

2020. ápr. 10. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
48%

Én inkább Lánynak gondolom magam, mint nőnek. Nehéz szakon tanulok, a szüleim támogatnak, így nem kell dolgoznom. Rám is igaz, hogy "(...)ellátom magam, külön élek, magam intézem az ügyeimet és magam járok utána dolgoknak. Érdekelnek a közéleti kérdések és a világ eseményei."[#2]. Tudom, hogy még sokat fogok fejlődni, míg befejezem a tanulmányaimat (még egy év) és még többet amikor elkezdek dolgozni. Akkor fogom igazán felnőttnek érezni magam, amikor munkahelyem, saját keresetem lesz.

24N

2020. ápr. 10. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 Metionin ***** válasza:
Igazából nem tudom. Sok olyan dolgot, amire az ember azt mondja hogy a felnőtt élettel jár, már 19 éves koromtól csinálnom kellett pl. eltartani magam, mert otthonról kiraktak. Akkor még javában a "lány" kategóriába estem. Azóta is folyamatosan dolgozok, stb. nem éreztem egy ilyen határt hogy na mostmár nem lány vagyok hanem nő, nem gyerek vagyok hanem felnőtt. Összehasonlítva pl. a csoporttársaimmal, ők huszonévesen inkább a lány és fiú kategória voltak, a szüleik védelme alatt éltek míg én nem. De mégsem éreztem ettől "nagynak" magam. Most 29 vagyok de még mindig nincs ilyen érzésem. Sokan a nő definíciót házassághoz meg gyerekhez meg ilyesmikhez kötik, én valahogy ahhoz sem. Igazából nem tudom hogy mitől kellene egyiknek és mitől másiknak tekinteni magam.
2020. ápr. 10. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
Nőnek. 22 vagyok, én is nehéz szakon tanulok (orvosi), nem vagyok önellátó, koliban laktam, ameddig ki nem raktak. Az egyetemi életemet teljesen önállóan intéztem, rendesen beosztottam az időm, a pénzem, mindent meg tudtam oldani egyedül, nem igényeltem semmiben segítséget vagy támogatást (egyedül az alapvető szükségleteimre kaptam pénzt a szüleimtől). Nagyon nehezen viselem, hogy most kénytelen vagyok itthon élni és kvázi újra gyereksorban kerültem. Tudom, hogy a szüleimnek 48359 évesen is a kicsi gyereke leszek és ez csak a szeretet jele, de ezt szerintem normális ember csak úgy viseli el, ha egyébként külön él tőlük és csak arra a pár hetente egy-két órára vagy évi néhány napra lesz újra a kicsi gyerekük, ameddig meglátogatja őket. Néhány hét után már az agyvérzés kerülget, amikor egy filmet sem tudok nyugodtan végignézni fülhallgatóval, mert tíz percenként a nevemet kiabálják valami bagatell hülyeség miatt, amikor számon kérnek, hogy tanultam-e már, haladok-e az anyaggal, ebédeltem-e. Hiába szeretem őket, személy szerint alig várom, hogy legyen lehetőségem külön, önállóan élni és függetlennek lenni.
2020. ápr. 10. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:

A 4-es válaszoló elég jól megfogalmazta, hogy én, hogyan érzek magammal kapcsolatban.

26 éves vagyok, már évek óta dolgozom, önellátó vagyok, mégsem tudok magamra igazi felnőtt férfiként tekinteni. A külsőm is elég "kisfiús", és mivel van bennem egy elég erős kisebbségi komplexus, ezért jellemre sem vagyok egy nagy alfahím típus.

Nem is vagyok benne biztos, hogy valaha is képes leszek igazi felnőtt férfiként gondolni magamra.

2020. ápr. 10. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
100%
20 éves vagyok és lánynak érzem inkább magam.
2020. ápr. 10. 23:46
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!