A gyerekvállalást miért tartják ember felettien jó dolognak? Mitől az? Mitől jó? Érdemes egy gyerek vagy több gyerek miatt feladni egy embernek az életét? Mitől érdemes egy embernek örök kötöttséget és felelősséget a nyakába vállalnia?

#3 Nagyon jól összefoglalta, csak annyival egészíteném ki, hogy kb. nálunk ez egy teljesen magától értetőd dogma, hogy akkor lesz teljes az életed ha családot alapítasz, gyereket csinálsz. Nagyon sokan el sem tudják képzelni, hogy gyerek nélkül lehet teljes életet élni. Aztán ezt olyan szinten nyomják rá a következő generációra, hogy észre sem veszik, de gyártják a gyereket nem megfelelő körülmények, megfelelő párkapcsolatba csak mert beléjük van szinte már szugerálva, hogy ezt kell tenniük.

És igen, gyereket vállalni önzőség, pláne ha tudható, hogy nem fog mindent megkapni amit kellene. Ezzel szemben aki tudja, hogy nem akar/nem tud gyereket vállalni, az nem csinálja sokkal inkább felelősségteljesen gondolkozik, mintsem önző, egoista életet élne.

Nekem az exferjem nyomatta. Mikor lesz mar gyerek??

Amikor rakerdeztem, hogy miert, nem tunt apatipusnak, akkor a valasza teljesen meggyozott.

Azt mondta, mert ez a kovetkezo lepes, es az anyja is nyaggatja mar!!

Ja mondom, akkor inkabb passzolok.

"Gyereket akarni igen nagy elhatározás. Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy az élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve"

És ez így van. Nem azért szülünk gyereket, mert megéri vagy nem éri. Hanem mert csodálatos dolog, egy új életet a világra hozni, aki részben te vagy, részben pedig a párod, aztán pedig jobban szeretni őt a saját életeteknél is, életetek végéig.

Ez az érzés megmagyarázhatatlan, és valakinél vagy jön, vagy nem. Azzal sincs baj, ha jön, azzal sincs ha nem.

Pénzért, társadalmi nyomásra, fajfenntartó ösztön miatt, párkapcsolati probléma helyrehozására, tényleg nincs értelme szülni, nem éri meg.

De ha valaki a fentebb említett érzés miatt szül gyereket, nem fog azon gondolkodni, hogy miért éri, vagy nem éri meg, vagy hányat éri meg.

#5

Azért önzőség, mert pl. sok nő retteg attól, hogy megváltozik a teste, vagy sokan nem akarnak felelősséget vállalni más emberért, nem akarnak törődni mással, nem akarnak osztozkodni, csak hogy neki több legyen, nem akarják, hogy megváltozzon az addigi nyugodt kis megszokott légkörük, nem akarnak pénzt költeni másra, mert akkor nekik nem jutna a saját kis dolgaikra, ami egyébként nem is lenne annyira fontos.

Kérdező: az életemnek jelenleg is van nagyon sok értelme, imádok élni, még gyerekem sincs, szóval nekem nem a gyerek lesz a mindenem, az életem értelme, ahogyan azt nagyon sok csaj mondja a gyerekére. Nekem majd a gyerekem egy plusz lesz, és szeretném megélni az anyaság szerepét.

" aki majd időskorukban ápolja vagy gondozza őket, amire alapjáraton semmi garancia nincs, mert sok olyan idős embert ismerek, akinek van vagy 5 gyereke, mégis egyedül van, mint a kisujja."

Ennek két oka lehet: 1. felnőttként mindenki a saját családjával van leginkább elfoglalva és nem biztos, hogy annyi idő jut az idős szülőre, mint a saját családjára, szakít rá természetesen időt, de nem tud 0-24-ben mellette lenni 2. nagyon rossz volt a szülő gyerek kapcsolat, és a gyerek a háta közepére se kívánja az idős szülőjét

Egyébként kérdezd meg szüleidet, hogy ők miért csináltak meg téged, miért akartak téged világra hozni!

#16: "ami egyébként nem is lenne annyira fontos."

Neked nem fontos... Nem mindegy

Soha nem értettem ezt a lemondást. Ha két dolog közül le tudok mondani az egyikről, akkor az nem volt annyira fontos, mint a másik. Én a nyugalmamról nem tudnék lemondani egy gyerek javára, nekem a nyugalmam fontosabb. Aki meg a gyerekről nem tud lemondani, annak a nyugalma nem volt annyira fontos.

Az önzőség meg... tegyük fel, önzőség. Ki szenved tőle? Ha nekem nincs gyerekem, a válaszolók közül emiatt ki szenved?

Egyedul akkor onzoseg nem gyereket vallalni, amikor a torzs tulelese fugg attol, hogy gyereket szuljenek a nok.

De ez a veszely nem fenyegeti az emberiseg 99.5%-at.

En pl akkor lennek onzo, ha gyereket vallalnek. Nem viselem el az emberek tobbseget, muszaj, hogy egyedul legyek eleg sokszor, es egy gyerek ezt nem teszi lehetove.Az mindig ott van!

A vegen utalnam erte, hogy egyszeruen egy pillanatom sincs, hogy kicsit megpihenjek.

Plusz aspergerem is van.

Es engem ez nem tesz boldogga, hogy gyereket neveljek.

Ket dolgot mondtam mindig is.

Szeretem a gyereket, jol el vagyok veluk, es ok is imadnak, de szeretem azt a pillanatot is, amikor vissza lehet oket adni a szuleiknek. Pl a hugom fia, 7 eves, irto aranyos, jofej, de 2 oran belul annyira lefaradok...

A masik meg, mindig is ugy voltam vele, mar 15 eves koromtol, hogy ha egyszer veletlenul kitorne rajtam az anyai oszton, akkor orokbe fogadok. Igazan nem kell tobb ember erre a foldre, es rengetegen vannak anya nelkul.

Szoval, ha onzo vagyok, legyen.