Élet felnőttként, akiket gyerekkorukban kirekesztettek?

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam a napokban ezen. 29éves nő vagyok. Annak idején az általános iskolában illetve a gimnáziumbam iskolai zaklatásnak voltam kitéve. Ezek a dolgok olyan mély nyonot hagytak bennem, hogy a későbbiekben komoly önértékelési zavarral kűzdöttem. Arra lennék kíváncsi, hogy mások, akiket iskolatársai/tanárai bántalamaztak akár verbálisan, akár fizikailag, az hogy éli ezt meg felnőttként? Befolyásolta a tovább tanulást, munkavállalást, párkapcsolatot?

Az én történetem következik:

Általános iskola 7. és 8.osztályát másik intézményben kellett befejeznem, ugyanis költöztünk. Az előző közösség sem volt felemelő társaság, de legalább nem bántott senki senkit (falusi iskola). Az új suli viszont városban volt, sokkal "többszínűbb" közösség. Már az első naptól kezdve ferde szemmel néztek rám mind a tanárok, mint az osztálytársak. Volt néhány lány, aki barátkozott velem, de a többi őket is cikizni kezdte, így elfordultak tőlem. Kezdetben csak a hátam mögött susmorogtak rólam egymásközt, és nevettek rajtam, később ez átment verbális bántalmazásba. Azt mondták rólam hogy büdös vagyok, anorexiás,csóró,buta,semmitérő. Volt, hogy suli torna öltözőben képet készítettek rólam mobillal, és azt mutogatták a fiúosztálytársaimnak. Kinevettek, tesi órán ha valami egyéni feladat volt, akkor hangosan fújoltak. Annyira megviselt ez az egész, hogy 5kg-t fogytam az amúgyis könnyű súlyomból. Elkezdtek a tanárok is alázni 8. másik felében. Ha kimentem felelni, olyanokat mondott az egyik tanár pl.: Nem lep meg, hogy ezt sem tudod. Azért ennyire hülye még te sem lehetsz. Vagy csak nevetett ha valamit rosszul mondtam, persze az osztály visított. Volt olyan eset is hogy tamponokat raktak a tolltartómba, és mikor kinyitottam akkor kiesett belőle pár db, erre a fiúk fújolni kezdtek (ekkor nem is menstruáltam még, nagyon ciki volt). 8.os ballagás előtt volt egy vacsi az ofőnél, nem akartam elmenni, de a szüleim erőltették. Elmentem. Nagyon meleg volt, egy vékony csíkos póló volt rajtam egy rövidnacival és es topánkával. Elkezdtek gúnyolódni rajtam, hogy ilyen ocsmány testet minek kell mutogatni. Az ofő pedig azt mondta erre, hogy igazán felvehettem volna egy bővebb szabású ruhát, hogy ne nézzek ki úgy mint egy hajléktalan, aki 100napja nem evett. Azonnal telefonáltam apukámnak és eljött értem. 1órát voltam csak ott. Amúgy azt mondták még a tanárok, hogy remélik nem gimibe megyek, mert ki fogok esni onnan, nem vagyok elég kitartó és okos.

Ehhez képest felvettek oda. Ige, de 2 csaj ebből a 4esből lett a gimis osztálytársam is. Nem is kell mondanom, hogy ott is folytatták a terrorizálást. Azonban itt volt 3 barátnőm akikkel együtt le tudtuk őket szarni. De így is mély sebeket hagytak a gonosz tetteik. Pl. a tornafelszerelésemet kukába dobtak, belepisált valamelyik fiú a kulacsomba (nem ittam bele, mert egy másik srác szólt), levágtak a hajamból, telefonon zaklattak, és a többi.. 10.ben magántanuló akartam lenni, de a szüleim nem engedték, így tovább kellett viselnem a többiekkel ezt.

Végül egyetemi felvételikor én bejelöltem első helyen a diplomás ápoló szakot. Nevettek rajtam, hogy mit akarok én egyetemen stb. Elvégeztem, az egyetem szuper volt, sok barátom lett. Érdekes módon, itt senkinek semmi problémája nem volt velem. Intenzív osztályon kezdtem dolgozni BP-en, majd elvégeztem egy aneszt asszisztensi képzést, és visszatértem a kis városomba a kórházba dolgozni. Azóta 2 általános iskolai tanáromat, 1 ált iskolai osztálytársamat és 2 gimis osztálytársat "altattam". Nem is kell mondanom, hogy milyen kedvesek és mosolygósak voltam velem :) persze senkit se bántanék, mielőtt ilyenre gondoltok, csak maga a tudat, hogy ő, aki ennyire hülyének nézett engem, semmitérőnek, az ilyenkor milyen kedves lesz hirtelen.

Van egy férjem, 2lányom,saját lakás, autó. Mindet magamtól értem el, soha senki nem bátorított, szüleimen kívül. Mégis úgy érzem, hogy ezek a gyerekkori dolgok sokat elvettek az életemből, a személyemből.

Írd le te is a történeted, ha van hozzá kedved!

Köszi :)