Sok ember miért nem hajlandó legalább belegondolni mit ír le?

Nagyon sok ember van, akinek alig jut örömforrás az életben. Dolgozik valami hulladék helyen, ami amennyire sz*r, annyira keveset fizet, a házastársával ki nem állhatják egymást, de összeköti őket a lakáshitel, a gyerek visszabeszél, a főnöke bunkó, nem jut egyről a kettőre a pénzhiány miatt - semmi jó sem történik vele.

Erre megoldás az, ha igaza van. Ez némi elégedettséget ad neki, mer' há' nézzed, há' igazam van, há' nem igazam van? No, há' igazam van, megmondtam, hogy köll csinááni, no, látod, csak tudok éjn valamit. Ettől máris jobb egy kicsit a kedve, ráadásul megvan hamar és nem kerül semmibe.

Így születnek az univerzális szakértők. Tud kátyúzni, csatornázni, tetőt fedni, betonozni, autót szerelni, de még a közgazdaságtannak és a hadviselésnek is igazi nagymestere. A rutinos mindentudó persze alaposan megválogatja, hogy minek a szakembere: csak olyan dolgokban szólal meg, amelyek vagy annyira lényegtelenek, hogy ráhagyják azt is, ha nyilvánvaló hülyeséget mond (pl. a "nagybótba" melyik pénztárhoz keletett vón' beállni a sorba), vagy annyira távoliak és sokváltozósak, hogy az ő túlontúl leegyszerűsített ötletei még véletlenül sem működhetnek, de úgysem fogja őket senki megvalósítani, azt pedig több napba tellene elmagyarázni, hogy miért baromság, amit mond (pl. hazánk számára optimális külgazdasági stratégia, amit okosék szerint három felkiáltó mondatban meg lehet fogalmazni).

A tapasztaltabb mindentudók mindig is gondosan ügyeltek arra, hogy ne egyedül legyenek okosak, hanem mindig legyen sleppjük, aki helyesel nekik. Ezzel még tovább növelhetik az önbizalmukat: hát a Jaóska is megmondta, hogy igazam van, akkó' meg csak igazam van. Míg korábban a mindentudáshoz emberek közé kellett menni, vállalva ezzel a mosakodás, fogmosás, borotválkozás és tiszta ruha felvételének nehézségeit, mostanra a közösségi média térnyerésével minden eddiginél könnyebben lehet űzni ezt a tevékenységet: otthon, a kanapén ülve, telefonnal a kézben lehet osztani az eszet, mintha lenne és már nem csak a hallótávolságon belül lévők között lehet keresni azt, aki jó untermannként bólogat, hanem a szomszéd utcából, faluból vagy megyéből is jöhetnek a bólogatójánosok. Félelmetes módon el is szabadultak az okosok mindenféle olyan felületen, ahol nem válogatják meg kellően, hogy ki tehet közzé tartalmat és igazi öröm látni, hogy sokszor névvel, arccal is vállalják, mekkora barmok. Ahogy mondani szokták: "Amíg nem volt internet, csak a családod tudta, hogy hülye vagy".