Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Féltékeny vagyok a húgomra?

Féltékeny vagyok a húgomra?

Figyelt kérdés

Gyerekkorban nem tűnt fel nekem, ez talán a gimi ideje alatt kezdődött. Talán az a legrosszabb, hogy mindenről szinte ugyanúgy gondolkodunk, ugyanazok a nézeteink és ezért borzasztóan nehéz feldolgoznom, hogy ő a jobb nálam. Maximalistának vallom magam, de a gimiben mindig volt 1-1 tárgy ami miatt elbuktam a kitünőt (tesi/matek). Emellett mindig jártam kisebb nagyobb tanulmányi versenyekre, zeneiskolában-koncertekre, versenyekre (ami mondjuk a húgom életéből kimaradt.). Az érettségim meg nem sikerült annyira jól, (depresszió miatt) de felvettek arra a szakra amire szerettem volna menni (de nem arra az egyetemre ami az álmom volt). Végigszenvedtem az első évet, buktam egy tárgyat, de sikerült átjelentkeznem arra az egyetemre ahova eredetileg szerettem volna menni és át is vettek. Most, hogy a második évem kezdem itt, boldognak kellene lennem, de még mindig szenvedek az érettségis eredményeim miatt, és hogy nem itt kezdtem az egyetemet, hogy nem vagyok tényleg részese az egyetemi életnek-mivel kimaradtam a gólya programokból stb. A húgom ezzel szemben 6. óta kitünő (ugyanabba a gimibe jár mint én) és most oktvre is menni akar. Egyszerűen belebetegszem abba, hogy nem vagyok elég jó (most gyógyulok ki a depresszióból). Minden összejön neki, a legkisebb hülyeségek is pl. nekem nem volt szalagavatóm, neki meg lesz még ebben a vírushelyzetben is. Tudom hülyeség, de amikor vitatkozunk mindig ezt vágja a fejemhez, hogy én sose voltam olyan jó mint ő, nekem kell fizetni az egyetemet, neki meg majd nem. Az utóbbi 1-2évben, meg egyre inkább összehasonlítom magunkat és a teljesítményünket, gondolom ebbe a depresszió is közre játszik. Nagyon frusztrál, mert valahol úgy gondolom, hogy én is ki tudnék magamból hozni még többet, de talán már én magam sem tudok hinni magamban. Hogy állítsam vissza az önbizalmam? Hogy tegyem túl magam a régi elrontott dolgaimon? Hogy tudnék újra olyan lenni mint a gimi elején, amikor egyszerre tudtam koncentrálni a sportra, a tanulásra és a zenére? Hol ronthattam el így a dolgokat?

Szeretnék elnézést kérni a kusza írásom miatt, köszönöm, ha valaki elolvassa és hasznos választ tud adni. Esetleg ha valaki szívesen beszélne erről, írjon nyugodtan privátban.



2020. szept. 4. 23:06
 1/6 anonim ***** válasza:
100%
Mi az életcélod? Az, hogy maximálisan teljesíts mindenhol és ettől legyél boldog? Elég nagy vagy már ahhoz, hogy rájöjj magadtól is, ennek semmi értelme, mert lehetetlen amit szeretnél, de értelmetlen is, csak magaddal tolsz ki ha így gondolkodsz. Hiába vagy jó képességű, ha arra nincs eszed hogy ezt megértsd, semmivel nem vagy előrébb annál, aki ezt már belátta.
2020. szept. 4. 23:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
100%
Csak magadat szenvedteted azzal amivel nem kéne. Állj úgy hozzá hogy más ezt nem érte el, de te igen. Neked sikerült.
2020. szept. 4. 23:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:
100%

Pozítívabban kell látnod az életedet!

Ne azokon állj le amik esetleg nem jöttek össze!

A sikereidre legyél büszke!

Hiába hasonlítod Magad másohoz mindig találsz okosabbat,jobbat! Van amiben Ő a jobb van amiben meg Te vagy jobb! Mindenben nem tudsz maximálissat elérni! Ezzel a felfogással csak saját magadnak okozol gondot! Majd rájössz hogy nem lennél előrébb ha mindenben jobb lennél nálla, akkor se! Így nem tudsz örülni semminek, mert ezen rágódsz és elmész olyan dolgok mellett amik szebbé tennék az életed!

😉

31F

2020. szept. 5. 00:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:
47%

találj valamit, ami nem az iskola. egyetemistaként ide lassan már magadtól is el kellett volna jutni, nem kisgyerek vagy, hogy az életed középpontja legyen az ellenőrzőfüzet meg a tanítónéni. írsz egy féloldalas regényt arról, hogy a húgod több ötöst kap mint te, miközben ahol te tartasz az életben (fiatal felnőtt az önálló élet küszöbén) már rég nem ezen kéne aggódnod. senkit nem érdekelnek a való életben az iskolai jegyek, szerintem ezt már egy felsős is tudja.

amúgy meg nem tudok mást mondani, lépj ki az életbe és találj valami valódi elfoglaltságot, amiben jó leszel. nálunk is az öcsém a jobbik tanuló, majdnem kitűnő a város legjobb gimijében, én hármassokkal-négyesekkel evickéltem a legrosszabban, de nem kapok tőle még huszonévesen is depirohamot, mert ismerem az értékeimet,amik nem ugyanazok mint az öcséméi, természetesen, mert ő nem én vagyok és viszont. ő ki tudja számolni a kör kerületét, megérti a tudományos újságot, renbentartja a számítógépemet és úgy általában nagyon okos reál területeken, cserébe én tudok jól kommunikálni, megjegyezni memoritereket és képi információt, emlékszem nevekre és hozzájuk tartozó arcokra, és zseniális vagyok mindennel, ami színek, textilek, szabásminták, ruhák és divat. sírhatnék én is azon, hogy mennyivel rosszabb átlagaim voltak mint neki, de inkább örülök annak, hogy vannak azok a készségeim, amik vannak, és hogy van egy öcsém, aki segít minden másban, amihez semmi közöm nincs a világon...

2020. szept. 6. 21:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:
Örülök, hogy gúnyt űzöl, más lelki problémáiból, kedves utolsó. A kérdésem azért lett kiírva mert tanácstalan vagyok, tanácsot és nem seggberúgást kértem. A "depirohamot" meg ettől függetlenül kaptam, sajnos. Ha nem tűnt volna fel, éppen próbálok a több éves "depirohamomból" kilábalni, de örülök, hogy egyesek csak legyintenek az ilyen problémákra. Leírtam, hogy szinte mindenben nagyon hasonlítunk egymásra, valószínüleg ezért van az összehasonlítgatás, versengés. Azért írtam fél oldalas kisregényt, mert számomra ez fontos, azzal a "már rég nem ezen kellene aggódnod" tanáccsal nem sokra megyek.
2020. szept. 9. 09:38
 6/6 anonim ***** válasza:
52%
és mit adjunk jobb tanácsot egy huszonéves nőnek, aki még mindig az iskolai jegyein siránkozik, minthogy nőjön fel végre?! ha leveszem az írásodból azt a részt, hogy sokadéves egyetemista vagy, egy alsós kislányt látok, aki kevesebb jutalommatricát kapott a húgánál... tessék itt egy másik tanács, ha az első nem tetszik: ha nem megy egyedül, menj el a pszichológushoz, és mondd meg neki, hogy leragadtál tizenévesen, segítsen neked továbblépni a naptári korod felé.
2020. szept. 9. 11:38
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!