Ki érzi magát boldogtalannak, elveszettnek és miért?

Nálam ez nem folytonos állapot, de időnként rámtör, amikor magányosnak érzem magam.

Segítenének rajta a régi barátok, akik az eltelt évek alatt leépültek mellőlem (van akit nem sajnálok, de vannak akik nagyon hiányoznak), és segítene még egy tartós és erős párkapcsolat, amiben azt érzem, hogy szeretve vagyok.

26

Néha elveszettnek érzem magam a betegségeim miatt (epilepszia és pánik) és azért, mert ha jobban tudnék haladni az egyetemen akkor hamarabb végeztem volna és lenne már jó munkahelyem is. De hát, minden nem teljesülhet egyszerre.

L/26

40/N inkább reménytelennek

mint elveszettnek. Mert nem szeret senki és én sem szeretek senkit. Senkinek nem vagyok fontos és akiknek valaha az voltam már nem él. :(

Úgy érzem, hogy a páromon kívül nem tudok kapcsolatot teremteni másokkal, és megfulladok azon a vidéki megyeszékhelyen, ahol élek.

Bárki mással való kapcsolatomban azt érzem, hogy nem vagyok rendben, hogy valami baj van velem, rosszallóan néznek rám, hogy nem fogadják el a döntéseimet, hanem valamiféle "társadalmi funckió" és rendszerelem-szerep betöltését várják tőlem. Hogy valahogy rajtam kívül mindenki "jobban tudja", mit kellene tennem, hogyan kéne élnem. Ez mérgezi a gondolataimat, és a párkapcsolatomra is negatívan hat, amit nagyon nem akarok.

Szeretnék barátokat és egy elfogadó légkört, ahol nem a másik hiányosságait keressük, meg azt, hogy mi miért, hogyan vagyunk többek-jobbak a másiknál, hanem segítjük egymás fejlődését, megerősödését és az élet minket érdeklő kérdéseire, területeire fókuszálunk ahelyett, hogy mások életében vájkálnánk.

Nem tudom, hogyan induljak el egy ilyen élet felé.