Huszonévesek, ti nem pánikoltok emiatt?

Miért kellene 7 évet várnod? Főleg, ha jól megy minden?

A lakást nem az egyik félnek kell belevinni a kapcsolatba/házasságba, hanem közösen kell megszerezni, felépíteni.

utolsó!

Ha nem mész el sürgősen dolgozni, akkor sohasem fog összejönni az önrész!

28 leszek nemsokára.

Autista spektrumzavarom van, sokat fejlődtem gyerekkorom óta, de azért még "érdekes" vagyok.

Az elmúlt 4 év idegileg teljesen tönkretett - és eddigi tapasztalataim szerint ennél még lesz lejjebb.

23 éves koromban volt 1 darab, közel egy éves, igazi párkacsolatom.

2013 óta kerülgetjük egymást egy sráccal.

Másoddiplomázom, munka mellett, nem tudom, másoknak ez hogy tud olyan laza lenni, de nekem minden időm erre megy el: csak alvás (abból kevés), munka, tanulás. Nyáron is, mert akkor "hobbiprojekteket" csinálok tanulásképp.

Ja természetesen vannak krónikus betegségeim és a másodikra való felgyaloglás után se tudok már megszólalni. Szeretek bringatúrázni, gyalogtúrázni, de nem tudok, ma például 4 km kocogástól fáradt el úgy a vádlim, hogy azt hittem, összeesek.

Amikor úgy köszönnek el tőlem pl melóban, hogy jó pihenést, az szabályosan fáj, ugyanis igen keveset szoktam pihenni.

Úgy szeretném átélni, milyen az, amikor párom van, és miénk a hétvége, az esték, és tök random moziba megyünk, falat mászni megyünk, vacsorázunk valahol - ami jön...

Ha minden a legoptimistábban is alakulna, akkor is 35 éves leszek, mire meglesz a diploma és végre éltem is valamennyit. De ha már most ilyen az egészségi állapotom, akkor inkább hagyjuk is....

Kérdező, próbálj okosan, megfontoltan dönteni, DE ne félj a döntések meghozatalától!

Ne félj az élettől, mint olyantól!

Ha kell, tanulj, DE ne túl sokat, mert könnyen károssá válhat.

És szurkolj, hogy mázlid legyen a dolgokban.

27N

Tényleg nem könnyű mindent fiatalon elérni, de nem pánikolok ezen (24 éves vagyok), mert rájöttem, hogy nem szabad irreális célokat felállítani, tudni kell kompromisszumot kötni (olyan határokon belül persze, ami még neked is megfelel) és arra kell koncentrálni, amivel most tudsz mit kezdeni.

Írtad, hogy szeretnél fiatalon gyereket. Ez nálad mit jelent? Mert ha azt, hogy mondjuk 25-26 éves korig, akkor az tényleg nem valószínű, hogy összejön, hiszen még egyetemre jársz, utána meg jó lenne dolgozni még a gyerek előtt és még nincs is kapcsolatod, így nem reális, hogy akkor itt tarts. De ha az a cél, hogy 30 előtt, akkor az még össze is jöhet.

Az anyagiakról meg annyit, hogy nem egyedül kell előteremtened a feltételeket, ha lesz párod és ketten dolgoztok érte, úgy azért sokkal könnyebb. Meg itt is érdemes mérlegelni, hogy mi az, amit mindenképp szeretnél még a gyerek előtt elérni és mi az, ami ugyan jó lenne, de nem feltétlenül fontos.

Jelenleg ott tartasz, hogy be kéne fejezni időben az egyetemet és barátot találni, az összes többi csak ez után jön és pont ezért felesleges is stresszelni rajtuk, mert még úgysem tudhatod, hogy hogyan alakul, annyi féle kimenetele lehet a dolognak. Szóval koncentrálj arra, amire most van ráhatásod.

Mégis kit érdekel? Éld úgy az életed ahogy te szeretnéd! Élvezz ki minden pillanatot amíg lehet. Ne helyezz a vállaidra feleslegesen terhet társadalmi elvárások miatt. Ne aggódj, 100-200 év múlva senki nem fog emlekezni arra sem hogy te valaha ezen a bolygón éltél. Senkit nem fog érdekelni hogy mennyit és hol dolgoztál, milyen házban éltél, hány gyereket vállaltál, stb.

26F