Hogyan képzeltétek el anno az életeteket és mi valósult meg belöle?

Jó orvos akartam lenni, aranyos feleséggel, három gyerekkel, családi házzal.

Hát ebből egyedül a diploma teljesült, szakorvos vagyok, de már nem akarok jó lenni, mert nem éri meg. A társadalom csak kihasznál minket.

A családból semmi nem lett,nem vagyok a nagypofájú nők bálványa típus és nem kellek a nőknek.

A ház se jött eddig össze, ugyan mióta megvan a szakvizsgám, pár hónapja nagyon jól keresek, de amíg rezidens voltam csak nettó 190-et kaptam. Ami semmire nem elég.

Sokkal jobban jártam volna, ha 18 évesen elmegyek asztalosnak,vagy kőművesnek vállalkozóként. A mai világban, nem éri meg gyógyítani semmilyen szinten.

30F

Egyedül kicsiként emlegettem, hogy feltaláló leszek, utána semmi elképzelésem nem volt.

Sok véletlen egybeesés miatt mérnök lettem végül, úgyhogy bejött. :)

Nem tudom, mennyire gondolkozgattam előre... Amúgy kb. 2012 óta már nem is reménykedtem a stabil jövőben. Majdnem minden érdekelt, ami technika, tudomány, de a logikai készségem átlag alatti (sőt, anno mérték és normál alatti, tehát az átlag alattinál is rosszabb).

Talán abban reménykedtem, hogy lesz egy szakmám, BENNE munkám és férjem 28 éves koromra.

Ehhez képest:

- Elindítottak valamennyi pénzzel,nem is kevéssel, ennek 3/4-e elfogyott,

- 4 végzettségem van eddig, egyik se piacképes,

- 4 éve dolgozom, minden eddigi munkahelyemet utáltam, jelenleg augusztus eleje óta keresek nagy erőkkel másik munkát, nem találok,

- Az egész eddigi életem elment tanulásra, ami nálam a rossz képességek miatt többszörös erőfeszítés, mint másoknak, plusz amit most tanulok (és tervezem végre abbahagyni :) ), az sok autodidakta tanulást is igényel, ami megint többszörös befektetés,

- Szingli vagyok

- Testileg gyenge és vannak alapbetegségeim, problémáim,

- Küzdök az autizmus spektrumzavar miatt

- Az elmúlt évekből semmilyen jelentősebb élményt nem tudok felmutatni, Bécsnél sohasem jártam messzebb pl, de kisebb élményekből is kevés van. Általában tanulok munka után.