Mi volt életed legfájóbb mondata?

"Soha a büdös életben nem lehetsz állatorvos! Lány vagy!"

Tetves anyám, 14 eves koromban. Nem engedett gimnáziumba, pedig 4,8 voltam (tesiből és énekből 4-es). Egész életemet tönkretette.

"Jobb lett volna, ha a kórházba maradtál volna. Senkit nem érdekel, hogy élve vagy halva csak maradtál volna oda bent."

Ezt még általános iskola felső osztályában kaptam meg. Eleve szarul voltam lelkileg így jól oda vágott ez a 2 mondat, rá 1 hónapra át is mentem egy másik iskolába

Mozgássérült vagyok, részben látszódik a mozgásomon. Egyszer suli után korrepre mentem fáradtan, és egy utcán elmentem 2 nő mellett. Az utca végén be akartam fordulni az ottani kis utcába, és ekkor hallom, hogy az idősebbik utánam kiabál, hogy:

"Az ilyennek tolókocsi kellene".

Egyetértek az első válaszolóval.

Nekem is voltak mondatok, amik fájtak, de azokat éveken vagy évtizedeken át önmagunkban forgatni, újra és újra lejátszani, ezáltal felesleges szenvedést okozni olyan, mintha újra és újra megtörténne az a dolog.

Nem így lehet túllépni rajtuk, hanem a hozzá kapcsolt érzelmeken és gondolatokon át.

Jogos volt? Igaz volt? Dühből mondták? Elfogadnék tanácsot attól az embertől, aki nekem azt mondta?

Ha nem, akkor miért fogadom el a kritikáját? Elhiggyem-e azt, amit akkor mondott? Mi volt az érdeke abban, hogy engem bántson? Miért hagytam, hogy sikerüljön neki?

És legfőképpen: miért bántom még mindig önmagamat, immáron helyette?

"Te vagy életem legnagyobb kudarca" - anyám egy összeveszés során.

"Utoljára találkoztunk, mostantól más barátaim lesznek" - egykori legjobb barát a költözésük után.

Biztos volt több is, de ez a két mondat meghatározó volt az életemben.

"Jól nézd meg ezt a helyet, mert ide többet be nem teheted a lábad" - Vidéki nagymamám, miután összevesztem unokatesómmal, és elmentem, mert bántott, de mama neki adott igazat.

"Téged sehova se érdemes beiratni, semmi kitartás nincs benned" - tanárom, miután elsőben-másodikban váltogattam a szakköröket, csak mert mindent ki akartam próbálni...

"Én nem csalódtam. Bennem egy világ dőlt össze" - Tanárom, akit imádok, de nem tartottam be egy ígéretem neki:(

"Akkor se szóltunk semmit mikor éjjel bepisiltél, nem?!" - apukám, jelezve hogy legyek neki hálás amiért nem alázott meg, 10 éves koromban kb

És még tudnám sorolni....:(

"- nos, nem te vagy àlmaim nője"

"-öö köszi, te se.. "

:De egy netes elso randi utan ahol mar alig vartam hogy elbucsuzzunk es megszabaduljak,

na de ilyet mondani hat jo megalazonak ereztem es elkezdtem magyarazkodni hogy ez kolcsonos.. attol meg mèg ovodasnak is ereztem magam:D

Jo mondjuk nagy jelentosege nem volt, es nem is ez volt a legfajobb de csak erre emlekszem szo szerint a a legtobbnel csak arra emlekszem hogy utalom azt az "embert"..

"Azért nem érted, mert nem tanulsz eleget" - matektanár

"Bárcsak ne születtél volna meg. Mindent rád áldoztam, de semmi értelme nem volt" -anyám

"Mások előtt sírni szégyen" - apám

"Az, hogy nem tudsz beilleszkedni, csakis rajtad múlik" - ofő

"Válassz közte (szerelmem) és közte" - egykori barát

"Nem csoda, hogy senki sem szeret" - ismerős

"Legalább vágj bele mintát" - volt barát, miután elmondtam neki, hogy vagdosom magam

"Soha nem fog egyetemre menni" - nevelési tanácsadó, miután diszkalkuliával diagnosztizált. Azóta egy elég neves egyetemre járok, szóval bekaphatja a néni :)