Hogy viszonyultok a vallásos emberekhez? (Bármilyen vallás)

Nem vagyok vallásos és nem is túl szimpatikusak a vallásos emberek.

Itt gyakorin is van egy nagy vallásos. Előfordult már, hogy kértem többször segítséget mikor volt egy hosszú depressziós időszakom itt az emberek kategóriában. Aztán rám írt valaki azzal, hogy kövessem Jézus szavait, olvassak Bibliát az majd segíteni fog, közben belekeverte Ádámot és Évát is a Bibliából idézve.

Elsőre nem igazán érdekelt, másodikra sem foglalkoztam különösen vele, de harmadik ilyen alkalommal mikor rám írt már legszívesebben elküldtem volna az anyjába.

Hívő vagyok. Nem voltam mindig az, ezért van fogalmam arról, hogy valaki miért nem akar az lenni. Nem ítélem el őket.

A vallások mind Istenhez vezetnek, de nem egyformán. Némelyik megváltás centrikus, némelyik önmegvalósítás centrikus. Mindnek egy kicsit más az istenképe. Mi emberek annyit tehetünk, hogy toleráljuk a más vallásúakat. Így fedezhetjük fel bennük azt, ami talán hiányzik a miénkből. Ha a szeretet, másokért élés gyakorlata jól látszik a vallásból, akkor van helye az értékrendszerünk formálásában.

Én azokat nem szeretem (vallásosak közül) akik rám akarják erőltetni a hitüket.

(pl. iskolába agyhalott dogmákat MAGOLTATNI nem megtanulni vagy megérteni őket, hanem magoltatni)

plusz azokat akik utálják a másikat azért mert máshogy gondolkozik.

Erre példa... hatalmas hidát követtem el, amikor kezdő gimnazistaként vallási suliba buddháról olvastam és Lao ce: tao te kingjét meg rengeteg keleti filozófiát (mert ez érdekelt)

és az lett a következménye hogy azóta rosszabul áll hozzám néhány vallásos osztálytársam és a hittan tanárom,

aki folyton gúnyólja a keleti filozófiákat azóta ha ezek szóba kerülnek

béna viccekkel és folyton azt szajkózza hogy a nincs bennük semmi logika...mert a kereszténységben annyi logika van hogy csak na.

Ezzel nincs is baj de ha én szólalnék fel a kereszténység ellen

(Isten ments!)

meg ha én mondanék Jézusos vicceket akkor lenne ne mulass.