Mi volt a legszégyenletesebb dolog, ami nyilvános helyen (utca, tömegközlekedés, bolt stb.) valaha történt veletek?

Elsős koromban a tanító nő nem engedett el wcre. Nem volt saját ebédlőnk, ezért egy másik suliba jártunk át enni. Fél úton az utcán bepisiltem. Még úgy kellett menni az utcán is, meg a másik suliban, meg az osztálytársaim között.

Meg egész gyermekkoromban azt hallgattam másoktól, hogy nem tudják eldönteni, hogy fiú vagyok vagy lány.

Ez így rendszeresen elég romboló.

Iskolai sztorijaim jutnak eszembe a kérdés kapcsán.

Általános harmadikas napközi:

Tetszett egy lány, akinek szerelmes leveleket írtam. A napközis tanár elvette, felolvasta hangosan, és a helyesírási hibákat is kijavította.

Középiskola:

Szintén szerelmes voltam egy osztálytársnőmbe. Beteg lett a barátnője, ezért felajánlotta, hogy üljek mellé az órákon. Ez közvetlenül az új év elsó napjaiban volt. Bejött órát tartani az énektanárnő, aki erre megjegyezte nekem az egész osztály előtt, hogy mi van x.y. új év új szerelem?

Szintén középiskola:

Matektanárnőnek szóltak a lányok, hogy felfutott egy szem a harisnyáján. Szoknyában volt. Erre a nő a terem másik felében leült, rámnézett, majd azt mondta a többiek füle hallatára, hogy levenné a harisnyáját, de attól fél, hogy közben meglesem...