Mennyire gyakori, hogy egy egyetemista semmi pénzt nem keres?

Az én szüleim is így álltak hozzá, de én nem hallgattam rájuk, ebből persze lett egy rakás konfliktus, nehezebb volt tanulni, de a munkatapasztalat jól jött, mire pályakezdő diplomás lettem.

Én egyetem alatt többségében nem dolgoztam, a tanulással nehezen lehetett volna összeegyeztetni. Volt egy lazább félév, akkor bevállaltam 2 napot hetente. Meg két nyári szünetben vállaltam munkát. A megélhetésem úgy nézett ki, hogy az ösztöndíjam (tanulmányi és szociális együttvéve) 30-40 ezer forint között mozgott, meg a szüleimtől még kaptam 30 ezret, így 70-ből éltem havonta. A szüleimtől kapott pénzt megbecsültem, mindig jó jegyeket szereztem. Ők segítettek egyetem alatt, én is segíteni fogok nekik ha megöregszenek.

Volt szakmai gyakorlat, volt, aminek érintőlegesen volt köze a tanulmányaimhoz, de olyan is volt, aminek semmi. Viszont akármit dolgoztam, kikapcsolt a tanulás mellett, jó volt "mást" csinálni, jó volt, hogy lett saját pénzem, amiből úgy gazdálkodtam, ahogy akartam, megtakarításom lehetett, elkezdhettem saját lakásra gyűjteni, ami össze is jött idővel, de ha hallgatok a szüleimre, soha nem tudtam volna elköltözni, én nem örököltem, a szüleim tesómat és engem is 3-3 millió Ft-tal tudtak támogatni, ami egy lakáshoz kevés volt már akkor is, mikor én lakást vettem, és még így is kellett hitel.

Amíg nem költözöl el, nem is fogsz megtanulni normálisan a pénzzel bánni. Mondjuk valamennyi fogalmad lehet róla, de ehhez ugye az kell, hogy faggasd ki a szüleidet, mennyi a család jövedelme, és mire mennyi pénzt fizettek. De tényleg tételesen: ennyi a fizu, ebből ennyi a nettófizu, ehhez jön a csp vagy akármi, másik oldalról meg ennyi a fűtés, ennyi a villanyszámla, ennyi a telefon...

Elvileg felnőtt vagy, ha egyetemre jársz, miért kéred a szülőd engedélyét, hogy elmehess dolgozni felnőtt létedre? Stresszel a dolog, hogy erről kell beszélned vele, meg rágod a fülét hátha... ne legyél már életképtelen.