Van még rajtam kívül olyan, akinek pont a felnőttkor könnyebb?

A napokban gondolkoztam, hogy anno az iskolában mennyire zárkóztak, hogy a felnőttkor mennyire nehéz lesz, addig örüljetek, míg gyerekek vagytok, iskolába járhattok, stb. Vissza gondolva nekem, pont, hogy az iskolai évek jelentettek kihívást, mert nem lehettem önmagam, s mindig a követelmények, az életről ezzel szemben egy szót se ejtettek, hogy hogyan fizessél be egy számlát, vagy hogyan kezelj konfliktusokat. Persze, nem azt mondom, hogy a felnőttkorban nincsenek nehézségeim, de én valahogy nem azt tapasztalom, amivel az iskolában ijesztgettek. Vissza gondolva pont azokat az éveket éltem meg drámaian, s visszagondolok, mindig elborzongok, hogy ténylegesen milyen durva volt átélni gyermekfejjel a megvetéseket, “belőled csak kukás lesz”, stb. Lehet, csak én jártam rossz iskolákba, de nagyon nem sírom vissza azokat az éveket. Ti mit gondoltok erről? 23/F