Titeket is vertek már át olyan barátaitok akikről nem is gondoltátok volna?

6 hónap alatt senkinek nem mondok el semmilyen titkot.

Sőt már senkinek. Az én legjobb barátnőm 10 év barátság után kent rám olyan dolgot, amiből rendőrségi ügy lett.

Távol áll tőlem minden törvénytelen dolog, én jól nevelt gyereknek tartom magam, csak "véletlenül" az én személyes holmimat ott "felejtette" a helyszínen.

Aztán próbáld meg tagadni meg megmagyarázni, hogy te azt se tudod mi történt, sőt még abban az utcában se jártál soha életedben....

Szakközépiskolában rögtön az első osztálytól kezdve nagyon jó barátok lettünk az egyik osztálytársammal. Négy éven keresztül állandóan együtt lógtunk, szórakoztunk, átjártunk egymáshoz, pedig nem lakunk valami közel.

Aztán vége lett a sulinak, leérettségiztünk, jött egy kis nyári szünet mielőtt tovább tanultunk volna.

Az évzáró után pár nappal át akartam menni hozzájuk, amikor apám odaszólt: -Hová mész? A barátodhoz?-

Mondtam neki: -Igen-.

-Várd meg, amíg ő jön-, mondta.

-Miért?- kérdeztem.

-Mert így kiderül, hogy szerinte is olyan jó barátok vagytok-e...-

Hát ennek már húsz éve.

Azóta se jött...

Ez a rövid történet nem az átverésről szólt, hanem inkább arról, hogy könnyen hisszük a másikat jó barátunknak, de hogy ő mit hisz, az már más történet...

Gimiben első évtől kezdve nagyon jó barátok voltunk, rengeteg közös programunk, belsős poénjaink voltak. Nem tudom már mikor, de előjött a téma, hogy kinek ki tetszik. Ő külsős srácokat mondott, én meg konkrétan az egyik osztálytársunkat. Gimi végére láttam be, hogy ez nem is volt barátság (...) és ballagás után hallottam vissza pletykákat magamról, többek közt, hogy tetszik nekem az általam említett srác, valamint még egyik haverom (az utóbbi nem igaz).. Állítólag az egész osztály tudott róla, mert szépen lassan, de biztosan körbement az infó..

Szóval ez megtanított, hogy nagyon figyeljek arra, hogy kinek és mit mondok el. Eléggé szíven ütött a dolog, de legalább mára már ezt is megtanultam.