Hogy lehet megszokni ezeket a nagyvárosi jelenségeket?

Kérdező, az ilyesmikre nem kell reagálni, fapofával elmenni mellette.. Mintha meg sem láttad/hallottad volna.

Ha valaki direkt provokálásból csinálja (lsd. bicajozáskori beszólás), annak az a legnagyobb pofon, hogy nem veszed észre. :-))))

#9:

A Füttyös Gyurit ne vegyük ezek közé, mert ő nem ilyen volt, ő max. az újságjával rácsapott a sejhajodra, meg fütyörészett, és annyi, de soha nem bántott senkit. Meg ő amúgy is már legenda.

Én Londonban jöttem rá, hogy a nagyvárosokban van egy ilyen stresszfaktor amit a legtöbben nem is veszünk észre akinek viszonylag normálisabb élete van. Én is egy kisvárosból származom, és 2 éve el sem nagyon tudtam hagyni Londont, otthon sem voltam. Mindig bennem volt az a stresszes pörgés ami egyszerűen nem azért van mert pörgök és stresszelek, csak az emberek áttolják belém. biztos van erre pszichológiai magyarázat.

Most jöttem rá amikor yorkshire-be kellett utaznom valakihez. Már korán reggel elindultam, volt időm, de a metrón rendesen futottam megállóból megallóba. Hatalmas volt a tömeg, szinte futtaban ettem meg a szendvicsemet. Ebbe semmi különös, nem vagyok hülye, tudom milyen a nagyvárosi élet nem is "zavar" különös képen. Az automata hangosbemondó a metróban és a vonatállomáson megállás nélkül emlékeztet a maszkra ami már egy stresszelő hatású de még Kings crosson így is elfelejtettem visszavenni wc-ből kijövet. Alapból én is utálom a maszkot, stresszel a tudat, hogy hordani kell, de 3 lépés után rámordított a biztonsági őr HEY YOU MASK!

Persze betudtam annak, hogy mindenkinek ki van a fa*za a koronavírussal, nem is zavart.

Vonat is fullon volt, 4-es ülésén ültem 2 olyan emberrel akik konkrétan 4 hatalmas bőrönddel utaztak, alig volt helyem. Persze végig kiabálva beszéltek, röhögtek, a gyerek orditozott és így töltöttem több órát, mert York előtt vagy fél órát egyhelyben vesztegelt a vonat.

És végre amikor kiszálltam. Na AKKOR döbbentem rá mekkora a különbség a stresszes nagyváros és a vidék között. Az emberek mosolyogtak, mindenki jókedvűnek tűnt, meg az idő is szebb volt. A madarak csicseregtek, nem jött belém senki, nem dudaltak a dugóban a kocsik, gyönyörű tiszta volt minden meg az utak is. Olyan érzés volt, mintha egy betonzsákot szedtek le volna a hátamról olyan jó megkönnyebbülés volt elszakadni a nagyvárostól.

Szóval igen, van egy ilyen láthatatlan pecsét amit beléd nyom egy ilyen stresszes környezet, és úgy hozzá tudsz szokni, hogy csak akkor veszed észre, hogy benned volt, amikor megszabadulás tőle.

nekem meg a barátnőmnek akkor is beszóltak a cigányok meg a részegek amikor hosszú nadrágban-kabátban voltunk, a metróaluljárókban csövesek alszanak (jó esetben alszanak), mindenhol kéregetnek vagy rád kiabálnak, ha nem adsz nekik, a parkokban is vannak itt-ott részeg vagy tudattalan állapotban lévő emberek :D

szerintem próbálj meg nem odafigyelni erre. nem mondanám, hogy kisváros-vidék-nagyváros közül akármelyik is jobb lenne, de ha már itt élsz, próbáld meg kiküszöbölni pl. egy fülhallgatóval vagy valami. pár hónap múlva észre se fogod venni, de egy nagyvárosban rengeteg ember van és ez sajnos ezzel jár.