Gothok, metálosok (és hasonló szubkultúrához tartozók), mi volt a legdurvább, legnevetségesebb beszólás, megjegyzés, amit kaptatok?

Szülővárosomban az orkok rendszeresen kiabálnak utánam, hogy emós, rokkos vagy épp hogy boszorkány, vámpír. Egyesek kijönnek bámulni a kapuba hogy te, itt van xy lánya, tudod a kék hajú.

Lakhelyemen nem igazán tapasztalok beszólást, néha egy-egy idős néni keresztet vet vagy pár anyuka elrángatta már a közelemből a gyereket, amikor az túl nagy érdeklődést mutatott felém.

Vonaton közölte egyszer egy nő, hogy látja a sátánt bujkálni bennem, illetve villamoson két néni kibeszélt, mert azt hitték, nem hallom. Az egyik mondta a másiknak, hogy azért van sötétre festve a szám, hogy jobban hassanak az átkok amiket kimondok másokra. Néha elámulok az emberek fantáziáján. Vagy időnként feltűnnek azok az emberek a járműveken, akik kevésbé ingergazdag környezetből érkeznek nagyvárosba pl. kórházba és ők szoktak megcsodálni, bölcselkedni hogy na ennek se lesz sose munkája meg volt olyan is, hogy hogy fog ez férjhez menni ilyen fejjel. :D

Pedig nem is nézek ki olyan full extrán, legalábbis nem tartom magam polgárpukkasztónak, nem is célom pukkasztani. Színes a hajam , vannak tetkóim, szeretem a sminket, vannak érdekesebb ruháim, de az átkos nénik pont akkor beszéltek ki, amikor konferenciáról tartottam hazafelé sima fekete egyberuhában, sima fekete cipővel, visszafogottabb sminkben.

#1

Te meg orkoknak hívsz más embereket és ez csak az ami a válaszodbol kiderül.

Ha másokról is hasonló véleményen vagy akkor mondjuk nem kell csodálkozni a reakciójukon

Nem igazán emlékszem ilyesmire, pedig több stílust végig próbálgattam. Arra emlékszem, hogy egyszer egy szomszéd néni vartyogott, hogy miért nem lehet nirmálisan öltözködni? De szó nélkül otthagytam, ilyen hülyeségről kár vitatkozni.

Anno mikor kis szürke egérkének számítottam, akkor suliban piszkáltak néha, de akkor sem az öltözködésem, inkább a soványságom és félénkségem miatt.

Kissé gothos korszakomban, meg rocker korszakomban aztán leszálltak rólam. De hát ez már régen volt :)

Már kevésbé feltűnő a stílusom, de kedvelem az érdekes megjelenésű, különc emberkéket.

A sorozatgyilkosok legtöbbje pont nem a gothos, rocker, miegymás közül kerülnek ki :D

Tehát én többnyire akkor kaptam kellemetlen beszólásokat a külsőmre, mikor a leginkább "normálisan" öltöztem, meg mikor érdekelt mások véleménye.

"Metálosan" öltözködök, de beszólást nem kaptam még

19/F

Még nem keveredtem extrém durva szituációkba, de nyilvánvalóan annál semmi nem esik rosszabbul, mint amikor a saját anyád “sátánistáz” vagy “boszorkányoz” le. 😅

A legmegalázóbb szituáció talán akkor ért, amikor a Facebookomra feltettem az első alternatívabb jellegű profilképemet vörös szájjal, kicsit Robert Smith stílusban. Az unokatestvéreim pedig az anyámat kezdték hívogatni, hogy minden rendben van-e velem, mert aggódnak értem, hogy “biztos depressziós vagyok”, (pedig mosolyogtam a képen 😂🤦🏻‍♀️), meg attól tartanak, hogy “rossz társaságba” keveredtem. Egy régi iskolatársamra meg egy ismerőse írt rá, hogy megőrültem-e.

Egyszer a fővárosban sétáltam tetőtől talpig feketében, hátamon egy gigantikus műbőr hátizsákkal, rajta gigantikus méretű szegecsekkel díszítve. Férfi részlegen vett hátizsák egyébként, csak elegem volt abból, hogy női táskákból alig árulnak nagy méretű, mégis mutatós és vagány darabokat.

Elhaladtam egy random ember mellett, akkor még ‘annyira’ nem voltam gyanús neki... aztán meglátta a hatalmas szegecses táskát a hátamon, és azonnal kiáltozni kezdett, hogy “Azt a k***@!” Mintha minimum fel akartam volna robbantani.

Egyszer vendégségben voltunk a szüleim ismerőseinél. Mint általában, akkor is 13 centis platform bakancs volt rajtam. Amikor már távozunk, és felvettem a cipőmet, az apuka szóvá tette, hogy ebben biztos nem engednének át a határon, meg hogy annyira robosztus és hatalmas, hogy ebben aztán rengeteg füvet el lehetne rejteni. Nem mintha lennének ilyen terveim. 😂

Voltam egy keresztény lelki gyakorlaton, ahol a lelki beszélgetéskor a nő rögtön azt kérdezte tőlem, hogy foglalkozok-e okkultizmussal vagy ‘horoszkópokkal’. Amikor kijelentettem, hogy nem, soha életemben, és nincsenek is ilyen szándékaim, alig akarta elhinni. Pedig nem lógnak rajtam okkult szimbólumok, Baphomet fejek, “Satan is my daddy” feliratok, vagy bármi más. Eleve a romantikusabb, nőies vonalat részesítem előnyben magamon, vagy ha nagyon “basic” akarok lenni, akkor is a ‘80-as post-punk / gruftisabb irányt. Még külsőségekben is nagyon távol áll tőlem ez az újhullámos “kis boszorkányos” stílus.

Aztán meg azt kérdezgette tőlem, hogy életem során mondtak-e rám ki átkot. (???? 😳🥶) Köpni-nyelni nem tudtam.

Orvosnál is megfordultam. Az első alkalommal az orvos és az asszisztense elég normálisan elbeszélgettek velem, érdeklődők voltak felém.

Aztán a következő alkalommal rögtön a LEGELSŐ kérdésük az volt minden előzmény vagy bevezető nélkül, hogy: “Cigizel?”

Nem tudom, ezt a hipotézist hogyan és miből szülték meg.

Először fel sem tűnt, hogy nekem szól a kérdés. Dohányszűz (!) vagyok, az egyik legundorítóbb dolognak tartom mindennemű függőségekkel együtt, kipróbálás szinten sem űztem soha. Nem mellesleg pont előtte beszélgettünk pár dologról, a tanulmányaimról, amiről KÖZTUDOTT, hogy tiltólistán van a dohányzás, és az első adandó alkalommal elutasítanának, ha a ezen érnének, és igen csak megsínylené a teljesítményem.

Az egyik régi barátnőmtől megtudtam, hogy ő is simán kinézné belőlem, hogy cigizek és füvezek, (említése szerint a fekete szemfesték miatt asszociál erre 🤷🏻‍♀️🙄❓), és amíg pár év után nem látott, közben külsőségekben igencsak megváltoztam, el is hitte rólam, hogy már túl lehetek pár ilyen jellegű dolgon.

Jók ezek a sztorik!Jó, hogy nem akarnak egyesek mindjárt ördögűzőért kiáltani.:-)

Az emberek sokszor külsőség alapján ítélnek, sajnos. Ehhez nem egyszer ostobaság is társul.

Nekem a lánytestvérem öltözött fiatal korában mindig fekete cuccokba / metálos-gothos öltözék, meg hát, a zenei ízlése is ilyen volt /. Az ismeretségi körben azt hitték egyesek, hogy szektás, meg hogy olyan, mint egy boszorkány vagy varjú, szóval, valami nem stimmel a lelkivilágával...