Akinek rokoni/ismeretségi körében van olyan aki öngyilkos lett, vagy próbálkozott vele: milyen idős volt? Férfi vagy nő? Mi volt az oka és hogyan tette meg? Meghalt, vagy életben maradt?

Az utcaban volt egy aranyos neni, aki felakasztotta magat. Csipomutet elott allt, nem akarta vegigszenvedni, kb 70-80 ev korul lehetett. Tamogatast nem nagyon kapott senkitol.

Szoval nem maganak koszonheti szerintem sosem az ember, hanem sajnos a kornyezeti, es az emberi tenyezoknek.

Van az az "egeszsegi" allapot, amikor en is azt mondanam, hogy koszonom, ennyi eleg volt a szenvedesbol.

23 éves lány, az egyik legjobb barátnőm volt. Akkoriban eléggé eltávolodtunk mi is egymástól, amit nagyon bánok. Minden összejött neki, ami egyenként sem volt könnyű lelkileg. Az apja családja zsarolta, fenyegette a saját anyja megölésével, amitől pánikrohamai voltak napi szinten, amitől idővel bukta az egyetemi tárgyait is (ráadásul műszaki szakra járt, ahol nehéz felvenni a fonalat újra, ha egyszer nem bírtál koncentrálni a félév során), mellé volt egy viszonzatlan szerelem is, ami barátság extrákkal dolognak indult, aztán mikor erről páran tudomást szereztek, ment a slutshaming is. Ezek adódtak össze.

Életben maradt. Bevett egy halom gyógyszert, ivott rá egy csomót, aztán végül kihányta (nem direkt) és próbált segítséget kérni, de már nem volt magánál állítólag, nem tudom, pontosan hogyan találták meg otthon és ki szólt kinek. Utána vitették be a kórházba gyomormosásra vagy nem tudom pontosan. Én másnap tudtam csak meg, mi történt.

Nem fenyegetőzött soha azzal, hogy öngyilkos lesz, de gyakran tett utalásokat arra, hogy most nagyon mélyen van, nem bírja, nem látja értelmét a dolgoknak. Burkolt és visszafogott segélykiáltásai voltak folyamatosan, de senki sem gondolt rá, hogy ennyire szüksége lenne másokra. Gyakran nem ment be órára, mert nem bírt ébren maradni, annyira be volt tompulva. Emlékszem, mikor átmentem hozzá karácsony előtt, csak zokogott, hogy semmihez sincs már ereje és mindent elbukott. Aztán végül január elején leadta a kiiratkozást, azzal kapcsolatban írt utoljára és utána már az volt, amit írtam.

Beszéltem vele erről utólag, és ő is úgy érezte, hogy ő volt gyenge ehhez az egészhez így egyben. Nem okolta a körülményeket, csak úgy érezte, nem bírja tovább ezt a terhet és az érzést, hogy sehol sem számít, amit csinál és ahogy igyekszik, minden hiábavaló. Utólag belátta, hogy nem ez volt a helyes út, hanem a megfelelő emberekkel megszakítani a kapcsolatot és meghúzni a saját határait.

Járt egy évig pszichológushoz, majd szépen rendbeszedte az életét. Feljelentést tett, távoltartást kért a rokonok ellen, újrakezdte a szakot máshol, megismerkedett egy jófej sráccal ott. Már jól van.

Férjem nagybátyja lett öngyilkos abban a házban, ahol most mi lakunk. Én tavaly nyáron kíséreltem meg öngyilkosságot 24 évesen.

Nem írom le, mi vezetett idáig, ne is írj privátot kérlek. Nem fogom elmesélni az egész sztorit.

Az a válaszoló, aki szerint "aki öngyilkos lesz, az csak saját magának köszönheti, a környezete nem befolyásolja", az csak saját magából indul ki és kivetíti, hogy az másoknál is biztos úgy van.

Nekem egy külső, rajtam kívül álló dolog miatt lett olyan mértékű depresszióm, amiből teljesen még mostanáig sem jöttem ki.

De végülis igen: az ember maga miatt lesz öngyilkos. Saját maga a beteg, nem más. Saját maga teszi meg, amit megtesz. Nekem anno "szerencsére" a legtökéletesebb környezetem volt; megértő, szerető barátok és rokonok vettek körül, mégis megpróbáltam.

Eltelt egy év, de most viszont úgy gondolom, ha ismét megtenném, már a környezet miatt történne (már más emberek vesznek körbe, akik olyan mélyre húznak, hogy lassan úgy érzem, nincs más megoldás). De akkor is én tehetek róla, hogy ilyen vagyok, nem?

Öcsém 20 éves volt. Szerelmi bànata volt. Nagyon incel szövegeket nyomott, hogy a nőknek csak a vagyon számít, de ő nem áll be a tömegbe, nem szándékozik aktataskas irodakukac lenni, aki végiggürizi az életet. De azért a szemét nők, mert autót akarnak. Amúgy tök helyes, magas srác volt, messze még a ferfikortól. Sajnos erős családi hatterunk nem volt. Nem beszélte meg ezeket a gondolatait senkivel, csak a naplóibol tudjuk. Nagyon torzan látta a világot, keserűen. Valójában ő nem szeretett senkit, de azzal vádolt másokat, hogy őt nem szeretik.

Dednagypapam lett még öngyilkos, de ő rákos volt és azért tette.

Az apám depressziós volt, többször próbálta felkötni magát, de nem a megfelelő eszközzel, végül sikerült neki. Mi a testvéremmel még nagyon kicsik voltunk, állítólag anyámat csak dacból vette el, másba volt reménytelenül szerelmes. Nem volt 25 éves.

Nagyapám is fölakasztotta magát(mostoha, de annál édesebb volt), ő elveszítette a szeretett munkahelyét, nagyanyám meg halálra csesztette miatta. 55 éves volt.

Sajnos a családi örökség folytatódott, a fiam is öngyilkos lett egy lány miatt. Megmérgezte magát. Nem volt 25 éves...