Mi az oka annak, ha valaki elkallódik és egy munkakerülő, iskolázatlan lesz belőle?
Személyesen érintett vagyok/voltam. Velem soha a kutya sem törődött igazán. Persze etettek és itattak, de itt ki is merült a törődés minden formája. Barátom és barátnőm nem volt, aki utat mutatott volna akkoriban és így már nem is olyan hatalmas csoda, hogy semmire sem vittem eddig.
Későn jöttem rá, hogyan kell a pénzemet, időmet beosztani és az életemet terelgetni. Későn jöttem rá, hogyan kell célokat kijelölni és milyen úton lehet azokat elérni. Ezen felül még rengeteg mindenre magamtól kellett rájönnöm. Sajnos a családtagokra ilyen tekintetbe sosem számíthattam, pedig tizenévesen az embert még vezetni kell valamennyire és nem szabad teljesen magára hagyni. Úgy érzem, hogy én teljes mértékben magamra lettem hagyva és amikor elbuktam, az sem érdekelt senkit.
Már 10 évesen is borítékolható volt szerintem a bukásom. Szerencsére későn, de sikerült kikecmeregnem a gödörből úgy, hogy ezért sokat szenvedtem. Az a baj, hogy még most sincs igazán olyan ember, aki mellettem állna és tanácsokkal látna el. Így egyedül (szó szerint egyedül) pedig nagyon nehéz és lassú a fejlődés. Lehetne és lehetett volna ennél könnyebb is.
Én a környezetemet(tanárokat,rokonokat, szülőket) okolom, amiért évekig csak tengődtem és tengődöm valamennyire még most is. Azt nem értem, hogy aki nem képes még a saját életét sem rendesen kezelni, az miért vállal gyereket...
De ez már szerintem egy mélyebb kérdés, amellyel már egy csomóan foglalkoztak ezen az oldalon.
Nektek hogy telt a gyerekkorotok, fiatalkorotok karriert tekintve?
Honnan volt célotok és ki segített benneteket, ha segített?
válasza:Kérdezed az okát: szerintem nagyrészt azok, mint amit leírtál: az illető úgy érzi: nem szeretik, nem törődnek vele, nem kap figyelmet, törődést.
Esetleg lelkileg vagy fizikailag bántalmazzák vagy otthon, vagy közösségben (iskolában), megalázzák például.
Egyfajta tartós keserűség tud kialakulni ekkor az emberben: "minden mindegy", "miért tegyek bármit", úgy érezheti, hogy semminek sincs semmi értelme, hogy mindenki más akiket ismer, többet kapott az életben, mint ő, a múltbeli sérelmekre gondolva, hurcolja magával ezeket lelkileg.
válasza:Így hozza az élet neki, nem biztos, hogy így tervezte így alakult és sok
értelmiség úgymond nem tudja megérteni, mert hiába a diploma ha nincs empátia meg ész a tanuláson meg a mások hibáztatásán kívül máshoz esze az agyában. De attól még ,hogy valaki munka kerülő vagy nincs iskolája attól még lehet százszor értékesebb ember mint akinek van.
válasza: válasza:Akár ha sikereket kapott az életben az illető, nem volt visszajelzés, pl. anyuka/apuka részéről, vagy volt módja látni, megtapasztalni: más osztálytársai meg szüleik közt milyen a kapcsolat és egyfajta örök fájdalommá vált, hogy "neki bezzeg nem".
Traumatikus élmények hordozásába és az általuk generált fájdalom okozta kétségbeesésbe bele lehet ragadni.
válasza:Nevelés nélkül az embergyerek egy zabolátlan, agresszív kis patkány. A szülők, tanárok stb feladata a helyes viselkedés, stratégiák, tudás átadása. És annak visszajelzése, hogy jó vagy szeretünk, stb. mert csak ekkor van a gyerekek 99%-a számára az egésznek. Jól érzed, a felsorolt felnőttek b@szták el. Jó, hogy ezt fel tudtad ismerni. A szülőnek csak kötelessége nevelni a gyereket, de a nevelésért a gyerek felelős, mert ő viseli annak minden következményét. Ha tudja vagy akarja, kijavítja, ha nem, akkor ráb@aszott. Sajnos azonban ez olyan - amúgy ezer közvetlen bizonyítékkal igazolt bűncselekmény -, amit a társadalom nem enged büntetni. Sőt, a szülők vádolását - igaz, egyre kevésbé - bünteti.
Az, hogy őket okolod, kevésbé jó. Jó, ha az elején haragszol rájuk, mert ez kell a javuláshoz. Nem szabad azonban ebben a haragudásban-okolásban benne ragadnod, mert ez egy önmagát újraélesztő haragszok/bosszút forralok - két pillanatig ez jó - fáj, hogy kib@sztak velem - haragszok ciklussá válik. Ez tőled vonná el az önfejlesztésre, önszeretetre fordítható erőforrásokat.
válasza:Nekem nagyon devians gyerekkorom volt, és a családi környezet sem volt ideális. A szüleim egymással valo jatszmazassal voltak elfoglalva, anyám foleg a gyerekek miatt elszalasztott karrierjével.
Én hamar leleptem otthonról, fillerekbol, szar munkákból éltem, és valahol csoda hogy nem lett belőlem lecsúszott alkoholista. Volt hogy vmi perverz volt a lakotarsam. A haverjai molesztaltak.
Igazából az mentett meg hogy gyorsabban tanulok. mint az átlag (ki gondolná ezt magáról mikor mindenhol te vagy a rossz gyerek), és mikor erre rájöttem ügyesen tudtam lavirozni.
Aztán megismertem a férjem, o felkarolt, kijottunk Németországba, a csaladommal már nem tartottam a kapcsolatot. Évek alatt összegyűjtöttünk egy házra, hazajöttünk, gyereket vállaltunk. Ekkor ment tönkre az én életem is.
válasza:Egy időbem lógtam a suliból. Zaklattak az osztálytársaim. A tanátok közül volt aki partner is volt benne, így tanórán is nyugodtan dobálhattak, köpőcsöveztek meg mi egyebek.
Ha megszólaltam én kaptam. Na, ezért volt hogy inkább be se mentem a suliba/ellógtam hamarabb. Szerencsére egy öngyilkossági kísérletem után elintézhettük hogy magántanuló legyek. Csak félévente vizsgázni jártam be. Évet is tudtam ugrani, tehát még az érettségin se találkoztam a férgekkel.
Munkakerülés..
Sajnos a végzettségemmel nem tudok elhelyezkedni (jogász). Nincsennek kapcsolataim. Van 2 nyelvvizsgám, azokat se nézik semmibe.
Mehetek gyárba. Egy ideig mentem is..de nem nekem való. Egyrészt megalázó, másrészt nem bírom az éjszakázást, bunkók a főnökök. Miért sz0pjak szaros 120-140 ezerért egy gép mellett 3/4 műszakban? Ez nem élet. Bezzeg a gülü szemű Gizike 8 általánossal mereszti a s3ggét a hr irodában 300e+ fizuért, mert xy vezetőnek a haverja, rokona. Ebből lett elegem. Ez a versenyképes fizetés vicc...
Inkább lomizok. Díszhalakkal kereskedek. Van vagyonőrim is. Ha "dolgozni" kényszerülök akkor beülök egy forgószékbe valami portán 160ezerért. Itt is bunkók, sokáig nem szoktam elviselni, de legalább dolgozni (fizikai munkát végezni) nem kell.
válasza:#6: Ez irónia?
#7: Én itt depressziót, alacsony önérdekérvényesítőképességet érzek. Terápiát megfontoltad?
válasza:6 nem sajnos nem irónia. Fogyatékos gyerekem született. Állandó gondoskodást igényel. Gondolom tudod hogy az ma Magyarországon szinte biztosan azt jelenti hogy én nem tudok dolgozni, elszigetelodok, és elszegényedunk.
Mondhatjuk hogy irónia, a sors iróniája.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!