Mi az oka annak, ha valaki elkallódik és egy munkakerülő, iskolázatlan lesz belőle?
Személyesen érintett vagyok/voltam. Velem soha a kutya sem törődött igazán. Persze etettek és itattak, de itt ki is merült a törődés minden formája. Barátom és barátnőm nem volt, aki utat mutatott volna akkoriban és így már nem is olyan hatalmas csoda, hogy semmire sem vittem eddig.
Későn jöttem rá, hogyan kell a pénzemet, időmet beosztani és az életemet terelgetni. Későn jöttem rá, hogyan kell célokat kijelölni és milyen úton lehet azokat elérni. Ezen felül még rengeteg mindenre magamtól kellett rájönnöm. Sajnos a családtagokra ilyen tekintetbe sosem számíthattam, pedig tizenévesen az embert még vezetni kell valamennyire és nem szabad teljesen magára hagyni. Úgy érzem, hogy én teljes mértékben magamra lettem hagyva és amikor elbuktam, az sem érdekelt senkit.
Már 10 évesen is borítékolható volt szerintem a bukásom. Szerencsére későn, de sikerült kikecmeregnem a gödörből úgy, hogy ezért sokat szenvedtem. Az a baj, hogy még most sincs igazán olyan ember, aki mellettem állna és tanácsokkal látna el. Így egyedül (szó szerint egyedül) pedig nagyon nehéz és lassú a fejlődés. Lehetne és lehetett volna ennél könnyebb is.
Én a környezetemet(tanárokat,rokonokat, szülőket) okolom, amiért évekig csak tengődtem és tengődöm valamennyire még most is. Azt nem értem, hogy aki nem képes még a saját életét sem rendesen kezelni, az miért vállal gyereket...
De ez már szerintem egy mélyebb kérdés, amellyel már egy csomóan foglalkoztak ezen az oldalon.
Nektek hogy telt a gyerekkorotok, fiatalkorotok karriert tekintve?
Honnan volt célotok és ki segített benneteket, ha segített?
válasza:Tehetnek róla a szülők, de tehet ellene a gyerek.
Nekem nem volt rózsás gyerekkorom. Apámmal terrorja miatt rengeteg lelki betegségem lett, amivel nagyon sokáig küzdöttem. De mindig a tanulásba menekültem, mert ott kaptam jutalmazást, dicséretet. Ha megtanultam valamit, a tanárok (akikre szülőkarakterként tekintettem kicsit) körülrajongtak, kedvesek voltak velem, mosolyogva válaszoltak a kérdéseimre. Ha beléptem az iskolába, mindenki kedves volt és odaforduló és ez volt az egyik dolog, ami éltetett. A másik meg az, amivel anyukám is próbált kimenekíteni abból az egészből. Hogy üljünk le és olvassunk érdekes dolgokról. Bejárni izgalmas tájakat és korokat messze innen, rájönni egy aprócska lény működésére, rájönni dolgok logikájára és rájönni arra, hogy miért ilyen az apám... És egy kicsit biztonságosabb és szebb helynek tűnt a világ.
Amikor nyugodt voltam, akkor is érdekeltek ezek a dolgok, de menedéknek még tökéletesebbek voltak. Egyetemre mentem, nem panaszkodom a teljesítményemmel kapcsolatban.
válasza:#6/9: Sajnos ez valóban ezeket eredményezi. Én, ami szűrést lehet, elvégeztetek majd, de az sem véd minden ellen.
#10: Ennek a mondásnak akkor van értelme, amikor az ember (kis)gyerek. Ti. ásásnál, bevásárlószatyornál stb. 17 felett azonban ez csak okoskodó, kontrolláló, lenéző fasság.
válasza:Ha nincs senki a környezetében, aki jó irányba terelhetné. Ez lehet szülő, tanár, barát, szomszéd, bárki.
Nekem szerencsém volt, tipikus tökéletes gyerekkorom volt és most jól haladok azon az úton, amin lenni szeretnék.
A célt nehéz volt megtalálni, de támogattak a szüleim a döntések során. (Nem erőltettek semmit, igyekeztek megmutatni minden olyan lehetőséget, ami érdekelt, nem szidtak, amiért nem tudtam dönteni hamar)
Most, hogy már tudom a célt, mindenki segít nekem benne, akire szükségem van. A legnagyobb segítséget egy professzoromtól kapom.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!