Melyik rosszabb, viszonzatlan szerelem vagy szakitas?

Szakításnál már nem fog az a kérdés gyötörni, hogy mi lett volna, ha összejön, hogy működött volna, milyen lett volna, stb. Csak kiderült, hogy valamiért nem megy. A viszonzatlan szerelmest ezzel szemben folyamatosan gyötrik ezek a dolgok, reményt táplál, hogy talán egyszer... Szóval a viszonzatlan rosszabb, mentálisan mindenképpen.

A legrosszabb a viszonzatlan szakítás. :)))

Mindkettőben volt részem, így bizton állíthatom, hogy rosszabb valakit elveszíteni, mint meg sem kapni.

A viszonzatlan szerelem. Ott nem tudod, mi lehetett volna, a másiknál már tudod.

Azért a viszonzatlan szerelemnek is van szépsége, mert az ember nem csalódik az illetőben, csak olyannak látja, amilyennek szeretné. Sok szép percem is köszönhető a plátói szerelmeimnek, sok mindent köszönhetik nekik, annak ellenére, hogy nem realizálódott a kapcsolat. Voltak fájdalmas, gyötrő percek, órák is, azt nem tagadom. De nem törölném ki őket a múltamból és utólag szép visszaemlékezni rá. A szakítás után meg a többség még a közös fotóját is kitörli a személynek és hallani sem akar róla, szóval szerintem a szakítás is lehet ugyanolyan rossz, vagy rosszabb. Persze szakítás sem egy fajta van, pl ahol közösen úgy érzik, hogy nem tart sehova a kapcsolat és békésen szakítanak, az nem olyan fájdalmas, mint ahol a másik megcsalt, átvert, hazudott neked stb.