Hogyan kezelitek ha a párod apukája és élettársa (ők 2 éve vannak együtt) nem fogadnak el téged?

Nekem folyton kisebbségi érzésem van amikor a párom apukájával és annak az élettársával kell lennem és ott aludnom amikor megyünk vendégségbe. A páromat körbe ugrálják (apai oldalról ezt természetesnek tartom, hisz a fia) és az élettársa is őt, én meg folyton feszengek és kevésnek érzem magam (gondoltam arra is hogy lehet azért mert önbizalomhiányom van? úgyhogy leültem őszintén magammal megbeszélni ezeket a dolgokat de arra jutottam hogy imádom magamat és az életemet és annyi minden van amiért borzasztóan hálás vagyok:D). Szóval nem azzal van a baj hogy én nézem le magam vagy negatívan gondolkozok magamról hanem azzal van bajom, ahogy ők viselkednek velem..próbálkoztam azzal is hogy “megvillantsam” magam előttük de pár mondattal le voltam rendezve. Sose voltam bunkó vagy szemétkedős, de mostmár ez tényleg el kezdett zavarni (miért? mert októberben lesz az esküvőnk és az van bennem, hogy igenis egyenlőek vagyunk/leszünk és én is a családhoz fogok tartozni…vagy ha ők úgy gondolják hogy nem akkor majd az unokához is így fognak viszonyulni? ) és igen, gondoltam arra is hogy leülök velük erről beszélni…de ha ebbe belegondolok hogy hogyan is nézne ki egy ilyen őszinte hangvételű beszélgetés akkor elakadok. Párom apukájának az élettársának van egy lánya, őt is mindig dicsérik meg amikor ott van akik beszélgetnek vele meg hogy jajj ő milyen fontos poziban van a cégnél stb. Én is végeztem egyetemet, magamnak fizettem ki a tandíjat, 16 éves koromtól dolgozok (szegény de rendes és becsületes családból jöttem) és most is van munkahelyem és imádom. Nem értem ez miért nem elég? Vagy mi kell ahhoz, hogy elég legyek? Ti mit csinálnátok?